Bejelentkezés

Sziasztok!
Hirtelen előbukkanunk ismét... Egy kis szakmai jó hírrel! Végre valahára eljött az ideje annak, hogy honlapunkhoz igazi, rendes, szépen vezetett blogot kapcsoljunk az esküvői fotózás témájában.
Így is történt, és reméljük, titeket is érdekel mindaz amit mondani szeretnénk ebben az új esküvői blogban. De ez nem akármilyen esküvői fotós blog lesz ám! Úgy döntöttünk, hogy írásainkban szó lesz mindenről, ami az esküvői fotózás témájába tartozhat: a szép pillanatokról, az izgalmakról, a stresszről, a vicces helyzetekről és még a nem túl kellemes kemény munkáról is. Őszintén, tabuk nélkül, és egy nagy adag szeretettel fűszerezve, a mi belső lencsénken átszűrve, Tőlünk - Nektek.
Na és persze azért nem maradhat ki majd néhány csodaszép kép sem! Várunk titeket szeretettel a blogon, és kérlek osszátok meg mindenkivel akit érdekelhet két esküvői fotós munkája és mindennapjai!

Ide kattintva innen is elérhetitek, de akár közvetlenül a honlapunk elejéről is: esküvői fotós blog
Puszilunk mindenkit, sziasztok!

Andi és Áron 

Washinton DC

Gondoltuk errol is meselunk, foleg kepekkel. Uj baratainkkal, Ritaval es Lacival, ugy dontottunk, megneznenk a cseresznyefa viragzast Washinton DC-ben. Tervezgettunk, szuper szallodat foglaltunk, es naponta otszor neztuk az idojarast es kulonbozo blogokat, hogy megis hogy all a viragzas. Az utolso pillanatban aztan azt mondtuk: batrake a szerencse, hatha latunk valami szepet! Igy egy szep hideg vasarnapi hajnalon (Marcius 31en) reggel 4kor beultunk a kocsiba (na jo, 4:25kor), felvettuk a csapat masik felet es nekiindultunk a nagy utnak. Utkozben megalltunk egy kis parkban, ahol lattunk igazi hodvarat, valamint meghitt utszeli korulmenyek kozott a hidegben elkolthettuk igazi kis husveti reggelinket. Volt itt minden, ami kell: randa piros tojas, sonka, kockasajt, igazi magyar parasztkolbasz, friss kenyer, retek es paprika, majonezes tormaszosz, fasirtgolyok... Mindez a kalaptarton talalva a legszebb muanyag tejfolos dobozkakban. :)
Delutanra aztan odaertunk, es miutan a szallast atvettuk, nekiindultunk a varosank, hogy sotetben is lassuk a szepen kivilagitott epuleteket. Klassz volt es jol ereztuk magunkat, de az idojaras bizony nem volt tul kegyes, a plusz 12 fokot a szel ugy elfujta, hogy 2-3 foknal nem ereztuk tobbnek.
Masnap aztan reggel hosszabbitottunk egy napot az eredetileg lefoglalt szallason, es nekiindultunk a varosnak. Csodalatos tavaszi napsutesben iszogattuk egy parkban a Starbucks kavet, majd metroval elmentunk az Arlington temetoig. Setaltunk jo sokat a temetoben, megneztuk az orsegvaltast az Ismeretlen Katona sirjanal, a Kennedy sirokat... Majd az Iwo Jima emlekmuvet is. Sajnos eddigre elmult a szep ido, es meg kicsit szemerkelt is az eso. Aztan a nap ujra kisutott, de a szellel nem voltunk kibekulve. De rettenthetetlenul rottuk a kilometereket, hogy mindent megnezhessunk. A Lincoln emlekmuvet, a Koreai haborus emlekmuvet, a Kapitoliumot, majd este vegre talaltunk egy isteni hamburgeres helyet: Fuddruckers. Huuuuu, nem volt semmi, ahogy azt a kepek is mutatjak!
Masnap reggel ismet irany a varos, Aron nevnapjara kapott Ritaektol egy Starbucks finomsagot, es ismet a parkban iszogattuk a kavet. Itt talalkoztunk kedves kis Geza nevu mokus-baratunkkal, akinek nagyon izlett Rita sutije! Ezen a napon is rengeteget masztunk fel-ala, hogy lathassuk a Smithsonian intezmeny nehany reszleget: a termeszettudomanyit (a hires Hope gyemanttal!), az amerikai tortenelmi muzeumot (Dorothy rubint cipoivel es Edison elso eredeti villanykortejevel), es az Air and Space muzeumot, a vilag legelso repulojevel, es egyeb erdekessegekkel. A Tidal Basin kornyeken aztan ra kellett jonnunk, hogy bizony a cseresznyefak meg nagyon nem akarnak ilyen hidegben kinyilni, bar nemi setalgatas aran talaltunk par bator facskat, amin mar voltak viragok. A feher hazat nappal is megtekintettuk, majd a nap vegen ismet a Fuddruckersben vacsiztunk, mert elozo nap nagyon tetszett! Masnap aztan irany visszafele, Beanal pedig egy fincsi gulyasleves-toltottkaposzta-tiramisu menu koronazta meg a kirandulast. A nagy kirandulast hajnali 3/4 kettokor zartuk, addigra sikerult hazaerjunk... De megerte! Es akkor nagyjabol mindez kepekben, remeljuk tetszik!

Elso megallonk

Jatek 1.2-vel

A husveti reggeli talalva

 

Washington Plaza hotel

Az a bizonyos Feher Haz

Eisenhower epulet

Esti seta kozben

Jefferson Memorial cseresznyefaval

Jefferson Memorial cseresznyefa nelkul

Lovas szobor (meg ki kell deritsuk pontosan mi is ez)

Washingtoni Metro

Kontraszt

Temetes Arlingtonban

Temetes Arlingtonban

Arlingtoni siremlekek

Orsegvaltas

Az Ismeretlen Katona sirjanal

Arlingon

Cseresznyevirag

Latkep Washingtonrol

Arlingtoni sir

Siremlekek vegelathatatlan hosszan

Iwo Jima emlekmu

Lincoln emlekmu

Hatterben a National Mall es a Washington Monument

Koreai haborus emlekmu

Rita es Laci a Kapitolium elott

Kapitolium

Eleg erdekes latvany

A termeszettudomanyi muzeumban

Nemo a termeszettudomanyi muzeumban

Hazikedvenc

Az elso Mac az Amerikai Tortenelmi muzeumban

Az Oz-bol Dorothy cipelloi

A legszebb cseresznyefa a Tidal Basin-nel

Weeping Cherry

Cseresznyefa es a Washington Monument

A vilag legelso repulogepe az Air and Space muzeumban

A csapat egy resze epp holdraszallas kozben (azt hiszem)

Ami az utobbi honapokban tortent

Hello ismet!

Honapok teltek el... na nem esemeny nelkul, de nem volt a blogra idonk, energiank... na meg a lustasag is nagy ur. A karacsonyi otthonlet fantasztikusan telt, olyan jo volt talalkozni mindenkivel, akivel sikerult ezt osszehozni! Aztan ahogy visszaertunk, mar kezdodott is a munka: a nagy kiallitas, es a mindennapi melo... Egy kora marciusi eskuvo... es sokminden mas is. Azert kozben igyekeztunk jolerezni is magunkat es errol jonne most par foto. A Bristol Mountain sipalyain jartunk, ahol elso alkalommal a snowboard-dal probalkoztunk, tobb-kevesebb sikerrel, nem keves hatalmas nyekkenessel-esessel fuszerezve. de azert elveztuk, a sajgo hatso ellenere is!
Masodik alkalommal pedig a sieles volt soron, en eloszor probalkoztam, Aron pedig hosszu evek utan csatolt ujra silecet a labara. Itt sokkal tobb sikerelmenyben volt reszunk, eses pedig nem volt! Sot, kimondottan sokat csuszkaltunk, a nap vegen pedig Aron a nagy lejton is lecsuszott. En azert meg ennyire nem jottem bele egy nap alatt, de a kis palyan egyedul ugyesen csusztam sokat! Es a harmadik alkalommal Aron mar az egesz hegyet meghoditotta, a fekete palyan is lesiklott! Ime a bizonyitekok teli kalandjainkra!

Visszaszámolunk!!!

Hellóóó!

Húúú, már november van! És a bejegyzés címe nem véletlen! Már erősen visszaszámolunk, hiszen mindjárt indulunk haza!!! Nagyon várjuk már, és már csak párat kell aludni addig, hogy végre mehessünk haza és otthon töltsünk egy kis időt (na nem is annyira kicsit). Szóval reszkessetek, megyünk mindjárt!
Ám addig is, pár szóban bejelentkezünk most, ha esetleg már nagyon hiányolnátok minket... Nem ragozzuk túl, az utóbbi időszakra három szó volt jellemző: munka, munka, munka. Ahhoz, hogy ennyit otthon lehessünk, itt pontra kell tenni mindent indulás előtt. És ez nem kevés melót jelent. De már látunk egy kis fényt az alagút végén!
Túlestünk még közben egy három napos esküvőkiállításon is Bea segítségével, Torontó legnagyobb kiállítása, a CN Tower lábánál... Húzós volt, de szép lett a standunk, és ügyesek voltunk. Közben még a nulláról felépítettünk egy vadiúj honlapot is, ami persze majdnem olyan mint az előző volt, csak nem flash alapú. Az sem volt kis feladat itt minden más mellett, de elkészült, és most már bármilyen eszközzel meg lehet nézni a honlapunkat, ami ugye igen előnyös...
Ahogy a képeket látjátok, itt nagyon szép volt az ősz, habár hamar megjött és elég hideg-esős volt végig. A fák viszont csodálatosak, a kép egy átlag napon készült a telefonommal a kocsiból, az egyik autópályán, szóval ez csak azt mutatja, hogy mindenhol ilyen szép volt a táj. Voltunk az amerikai Letchworth parkban is megnézni az őszt, készültek képek mert csodaszép volt, de most csak ezt a telefonos kis őszi fotót tudtam előkeresni... sorry.
A városi kép pedig egyik nap meló után készült, amikor is az ősz talán legutolsó meleg és napos napján épp a város szigetén dolgoztunk, majd a kompra várva elkattintottuk ezt a fotót.
Na és persze Halloween is volt, ez a tök volt a mi büszkeségünk! Én választottam egy farmon, és Áron faragta ki, és nagyon örültünk neki!
Azt hiszem ennyi újság van velünk, most már csak egy esküvő van hátra (plusz néhánynak a feldolgozása) és aztán már kezdhetünk pakolászni és a hazaútra koncentrálni! Millió puszi mindenkinek addig is, hamarosan találkozunk!

Ölel mindenkit: Andi és Áron

Az elmúlt másfél hónap eseményei röviden

Helló mindenkinek!

Killbear Provincial Park at Lake Huron

Bár a címben azt írjuk, röviden foglaljuk össze az elmúlt másfél hónap eseményeit, azért nem kell megijedni, elég részletesek leszünk! Csak tudnám hol is kezdjem, annyi minden történt.

A mi kis Inukshuk-unk

Talán ott, hogy még Július legvégén voltunk raftingolni, amikor épp Beánál pihentünk az USAban. Nagyon klassz volt, csodaszép meleg napot fogtunk ki, ragyogó napsütést és ez egy olyan raftinghely volt, ahol egy évben kétszer-háromszor előre megtervezve megnyitják a víztározót, ezzel garantálva a 3-mas erősségű valóban "white water" élményt. Na, azért azt meg kell jegyezzük, hogy mi ennél keményebb raftingon edződtünk már eddig, úgyhogy ezt nem mondanánk kimondottan megterhelő evezésnek. Cserébe a vezetőnk nem volt annyira a helyzet magaslatán, így sikerült kiesni a csónakból... Na, nem nagy vízben, ahol ez semmi gondot nem okozna, hanem a legsekélyebb szakaszon, ahol bokáig ér a víz. Ennek köszönhettem, hogy az eséskor a hátsó felemet igen erősen elkapta egy víz alatti szikla... Délutánra éreztem, hogy fájdogál kicsit a kocsiban ülve, de igazán akkor lepődtem meg, amikor este a zuhanynál megláttam... Konkrétan fekete volt a nyoma, nem lila, nem kék, hanem teljesen fekete. Ilyet legutóbb akkor láttam, amikor Áron bokáját eltalálta egy korong edzésen... Érdekes módon viszont egyy hét alatt teljesen eltűnt a nyoma, és két napig éreztem csak picit a helyét.
No, elég a "rémmesékből"...

Igazi profi fotós kép magunkról

A következő nagy esemény számunkra az volt, hogy végre sikerült a főnökkel beszélni, és elintézni a téli szabadásgot. És megvettük a repülőjegyet haza!!! Úgyhogy mindenki reszkessen, mert megyünk! És elég luxus hosszúságú szabit intéztünk magunknak, egészen pontosan 6 hétig leszünk otthon! Hurrááá! December 9-én indulunk, és 16-án jövünk vissza... Szóval készüljön mindenki a találkozásra és nagy nagy dumálásokra! Már nagyon várjuk!

És egy másik telefonos műalkotás

Augusztus végével elindult a munka is az esküvők mellett, úgyhogy ez most egy nagyon sűrű időszak nekünk. Minden második héten esküvő, egészen November 17-ig, plusz hétköznap a meló... De a melónak jótékony hatásai is vannak: hogy a felszerelésünket tudjuk könnyen szállítani (no meg persze egyéni élvezeti okokból kifolyólag) vettünk egy új autót: egy Volkswagen Passat kombit. Nagyon tuti és nagyon szeretjük, isteni hangtechnika szól benne, szóval tökéletes zenehallgató hely az autó. Na és majd ha jön a hideg, az ülésfűtés igen hasznos lesz! A navigációs rendszer igen hasznos, szerencsére elég könnyű használni és logikusan adja az instrukciókat. A csomagtartója pedig az üléseket lehajtva konkrétan alkalmas arra, hogy ketten a kocsiban aludjunk, ha akarunk...

Hmmmm... Mi van még. Ja igen. A meló és az esküvők mellett készülünk még egy 3 napos nagy show-ra októberben. Ehhez kell rendelni a szórólapokat, intézni az újabb árkártyákat, stb... Stand-dekorációt kitalálni, beszerezni... No és vettünk egy új honlapot is, amit még fel kell tölteni anyaggal. Nagyon hasonló lesz a jelenlegihez, azzal a különbséggel, hogy ez már nem flash, hanem végre HTML5 alapú, így minden eszközről megnézhető lesz. Sőt, lesz mobil verziója is! Szóval ügyködünk rendesen, nem kell minket félteni, nagyon nem unatkozunk!
Ja, legutóbb Beánál pedig planetáriumban voltunk, úgy élveztük, mint a gyerekek! És vettünk világító kis csillagokat, amiket ma teszünk fel elvileg a plafonra. Már eleve tele van csillagokkal a plafon, szóval most kiegészítjük ezekkel és csillagképeket fogunk kirakni belőlük. Nagyon tuti lesz esténként a "csillagos ég" alatt aludni! Most is szép, csak persze én még több csillagot akartam... És a falra is teszünk, hogy tényleg olyan legyen, mintha az ég lenne felettünk!
Már csak annyit szeretnék mondani, hogy mindenkinek aki gondolt rám ma és felköszöntött, nagyon szépen köszönöm. Nagyon jól esett, hogy bár ilyen messze vagyunk, nem felejtettetek el és gondoltatok rám. Nagyon örültem minden kedves üzenetnek, hívásnak!
És akkor íme pár kép, ezek szerdán készültek, ugyanis volt egy szabadnapunk és elmentünk egyet kirándulni a Killbear nemzeti parkba, a Huron tó partjára. Sétáltunk, bemásztunk a vízbe, építettünk kövekből Inukshuk-ot (eredetileg Inuit útjelző szerepe volt ezeknek az építményeknek), hazahoztuk a köveket és majd a kertben ismét felépítjük... ücsörögtünk a napsütésben Subway-t majszolva... Szóval kikapcsolódtunk. Reméljük tetszik a hely!
Millió puszi mindenkinek, sziasztok!

Ölelés és pusszantás: Andi és Áron