Kedves Barátaink!
Nagyon boldog, békés és szeretettel teljes karácsonyt és minden jóban gazdag új évet kívánunk nektek. Havas képekkel mi sem szolgálhatunk mert úgy látszik csak idén és csak nekünk még Kanadában sem fehér a karácsony.
Sokszor ölelünk mindenkit.
Puszi Andi és Áron
2011. december 24., szombat
2011. december 13., kedd
Élvezzük az új otthonunkat!
Sziasztok!
Túl vagyunk a költözésen! Nem volt egyszerű menet, hiszen ketten mindent bepakolni, aztán megtölteni a bérelt teherautót (kimondottan költözéshez lehet bérelni), közben elintézni az Ikeában a matracunk cseréjét (sikerült, és van klassz új matracunk!) és még felvenni az egyik kanapét Áron munkahelyénél és a másikat is... És reggel szépen szakadt a hó is... majd elállt és kisütött a nap... Szóval mindennek délután 3kor álltunk neki. Ekkor ért haza Áron, engem és a régi matracot felvett és mentünk az Ikeába. Onnan 5kor értünk a régi lakásba, majd nekifogtunk mindent lehordani a teherautóba. Hát kicsit megcsúsztunk, és egy-két dolog közbejött ami megnehezítette a dolgokat, de végül este 8:30kor az utolsó utáni apróságig minden a kocsiban volt.
Viszont Áron egyik kollégája, aki megígérte, hogy jön segíteni felvenni a nagy kanapét, úgy tudta, hogy 8 körül már irány a kanapéhoz. Mi meg ugye 8:30kor indultunk a régi helyről, és mielőtt a kanapét fel tudtuk volna venni, még le kellett pakolni a teherautót... Szóval csúsztunk rendesen. De semmi pánik, és a srác nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy akkor minden másban is segít. 9kor találkoztunk az új háznál, és mindent segített leszedni a kocsiról, és behordani. Hogy még viccesebb legyen a helyzet, a kis lépcsők amik a kertbe és a bejárathoz vezetnek, tükörjéggel voltak borítva. Ugyanis a délelőtti hó elolvadt, majd szépen ráfagyott... Szóval így a lépcső melletti kavicsos lejtőn közlekedtünk a dobozokkal, szekrényekkel, stb... De ezerrel pörögtünk és nyomtuk a dolgokat, és így hárman hamar ment. 10kor már szinte minden be volt pakolva a nappali közepére. (este 8 helyett)
Ekkor a fiúk elmentek a kanapéért, közben én a maradék holmikat a teraszról behordtam még a szobába. Ekkor már erősen éreztük, hogy gond lesz a kanapé bevitelével, ugyanis nem elég széles az üvegajtó. Ugyan egy nagy tolóajtónk van, de az egyik fele fix, és sejtettük, hogy a kanapé nem fog beférni. Jól éreztük a dolgot... A srácok megérkeztek a kanapéval olyan este 11 körül. Lehozták a teraszra, és akkor kiderült, hogy semmiképp sem lehet bepaszírozni az ajtón keresztül. Ekkor jött Henry ötlete, hogy vegyük le az ajtót. Okés, a mobil részét simán lekapták, majd jött a töprengés, hogy a másik felével mi legyen. Muszáj volt azt is leszedni... Szóval üvegajtók le, kanapé be, üvegajtók vissza... Éjfél előtt pár perccel beköltöztünk, mindenünk a lakásban volt. Henry elköszönt, ment haza, mi meg álltunk a szoba közepén a doboz-dzsungelben, és nagyon örültünk, hogy végre túlestünk ezen is. Persze ekkor még vissza kellett vinni a teherautót, úgyhogy igazából csak hajnali háromnegyed egykor értünk igazán haza. Gyorsan elő a legszükségesebb holmikkal, kibontani az új matracot, megágyazni... De nem aludni! A lüke fejünkkel kitaláltuk, hogy gyorsan még feltesszük a hálóban a függönyöket és a karnist. Szóval fél kettőkor nekiálltunk karnist szerelni, és végül a függönyök is felkerültek. Lényeg a lényeg: kb fél négykor feküdtünk le és másnap 6:30kor kelni kellett, irány a meló! Sőt, nekem meló után még este volt egy klassz tesztem is, hogy még jobb legyen.
Azóta már szépen berendezkedtünk, és most már igazán kis otthonos érzést ad az új hely. Élvezzük a szép és kényelmes kanapénkat, az új matracot, hogy mindennek van helye és nincs zsúfoltság, sőt, még karácsonyi fényeket és gyertyákat is tettünk ki. Szóval valóban berendezkedtünk, és már csak apróságok vannak hátra, amiket keresgélünk folyamatosan. Ilyen pl a tévéállvány, vagy egy fürdőszoba-szekrényke, stb... De semmi olyan, amire azonnal szükség lenne. Hamarosan jönnek a képek is, de még nem volt lehetőségem letölteni semmit. Mert azért közben a meló és a suli nem állt meg... Sok képet nem csináltunk, de inkább majd egy vidót szeretnénk készíteni az új helyről és azt megmutatni nektek. Talán a hétvégén lesz rá lehetőségünk. Sok puszi nektek, és az új címünket is megírom, ha valaki épp erre járna, tudja hova kell kopogni!
Andrea and Aron V. David
46. Southbrook Crescent
Markham, ON
L6C 2H2
Canada
Puszi, sziasztok!!!
www.vdartphoto.com
Túl vagyunk a költözésen! Nem volt egyszerű menet, hiszen ketten mindent bepakolni, aztán megtölteni a bérelt teherautót (kimondottan költözéshez lehet bérelni), közben elintézni az Ikeában a matracunk cseréjét (sikerült, és van klassz új matracunk!) és még felvenni az egyik kanapét Áron munkahelyénél és a másikat is... És reggel szépen szakadt a hó is... majd elállt és kisütött a nap... Szóval mindennek délután 3kor álltunk neki. Ekkor ért haza Áron, engem és a régi matracot felvett és mentünk az Ikeába. Onnan 5kor értünk a régi lakásba, majd nekifogtunk mindent lehordani a teherautóba. Hát kicsit megcsúsztunk, és egy-két dolog közbejött ami megnehezítette a dolgokat, de végül este 8:30kor az utolsó utáni apróságig minden a kocsiban volt.
Viszont Áron egyik kollégája, aki megígérte, hogy jön segíteni felvenni a nagy kanapét, úgy tudta, hogy 8 körül már irány a kanapéhoz. Mi meg ugye 8:30kor indultunk a régi helyről, és mielőtt a kanapét fel tudtuk volna venni, még le kellett pakolni a teherautót... Szóval csúsztunk rendesen. De semmi pánik, és a srác nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy akkor minden másban is segít. 9kor találkoztunk az új háznál, és mindent segített leszedni a kocsiról, és behordani. Hogy még viccesebb legyen a helyzet, a kis lépcsők amik a kertbe és a bejárathoz vezetnek, tükörjéggel voltak borítva. Ugyanis a délelőtti hó elolvadt, majd szépen ráfagyott... Szóval így a lépcső melletti kavicsos lejtőn közlekedtünk a dobozokkal, szekrényekkel, stb... De ezerrel pörögtünk és nyomtuk a dolgokat, és így hárman hamar ment. 10kor már szinte minden be volt pakolva a nappali közepére. (este 8 helyett)
Ekkor a fiúk elmentek a kanapéért, közben én a maradék holmikat a teraszról behordtam még a szobába. Ekkor már erősen éreztük, hogy gond lesz a kanapé bevitelével, ugyanis nem elég széles az üvegajtó. Ugyan egy nagy tolóajtónk van, de az egyik fele fix, és sejtettük, hogy a kanapé nem fog beférni. Jól éreztük a dolgot... A srácok megérkeztek a kanapéval olyan este 11 körül. Lehozták a teraszra, és akkor kiderült, hogy semmiképp sem lehet bepaszírozni az ajtón keresztül. Ekkor jött Henry ötlete, hogy vegyük le az ajtót. Okés, a mobil részét simán lekapták, majd jött a töprengés, hogy a másik felével mi legyen. Muszáj volt azt is leszedni... Szóval üvegajtók le, kanapé be, üvegajtók vissza... Éjfél előtt pár perccel beköltöztünk, mindenünk a lakásban volt. Henry elköszönt, ment haza, mi meg álltunk a szoba közepén a doboz-dzsungelben, és nagyon örültünk, hogy végre túlestünk ezen is. Persze ekkor még vissza kellett vinni a teherautót, úgyhogy igazából csak hajnali háromnegyed egykor értünk igazán haza. Gyorsan elő a legszükségesebb holmikkal, kibontani az új matracot, megágyazni... De nem aludni! A lüke fejünkkel kitaláltuk, hogy gyorsan még feltesszük a hálóban a függönyöket és a karnist. Szóval fél kettőkor nekiálltunk karnist szerelni, és végül a függönyök is felkerültek. Lényeg a lényeg: kb fél négykor feküdtünk le és másnap 6:30kor kelni kellett, irány a meló! Sőt, nekem meló után még este volt egy klassz tesztem is, hogy még jobb legyen.
Azóta már szépen berendezkedtünk, és most már igazán kis otthonos érzést ad az új hely. Élvezzük a szép és kényelmes kanapénkat, az új matracot, hogy mindennek van helye és nincs zsúfoltság, sőt, még karácsonyi fényeket és gyertyákat is tettünk ki. Szóval valóban berendezkedtünk, és már csak apróságok vannak hátra, amiket keresgélünk folyamatosan. Ilyen pl a tévéállvány, vagy egy fürdőszoba-szekrényke, stb... De semmi olyan, amire azonnal szükség lenne. Hamarosan jönnek a képek is, de még nem volt lehetőségem letölteni semmit. Mert azért közben a meló és a suli nem állt meg... Sok képet nem csináltunk, de inkább majd egy vidót szeretnénk készíteni az új helyről és azt megmutatni nektek. Talán a hétvégén lesz rá lehetőségünk. Sok puszi nektek, és az új címünket is megírom, ha valaki épp erre járna, tudja hova kell kopogni!
Andrea and Aron V. David
46. Southbrook Crescent
Markham, ON
L6C 2H2
Canada
Puszi, sziasztok!!!
www.vdartphoto.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)