Kiállítás után

Sziasztok!

Túl vagyunk a kiállításon, és azt hiszem elmondhatjuk, hogy nagyon sikeres volt számunkra. De kezdjük az elején. Csütörtökön még szőnyegért rohangáltunk, mivel kiderült, hogy az nincs benne a nem kevés (nagyon nem kevés) "nevezési" díjban, vagyis a stand árában. Úgyhogy vettünk szőnyeget, aztán szépen elmentünk hogy berendezzük a helyünket. Ekkor jött az első sokk: a több ezer dolláros standok látványa, olyan dekorok, hogy csak na... Hát picit beijedtünk... aztán gyors gondolkodás, mit lehet tenni. Szereztünk éjjel fekete anyagot, hogy az legyen a standunk háttere (és ne a fehér amit adtak), amit kimostunk, megszárítottunk, és pénteken a show előtt még gyorsan ki is vasaltam. Megérkezett Bea is, hozta a maradék kellékeket, és délután nekiindultunk. Még gyorsan felvettük az új promó könyvet, amit a nyomda nekem elkészített két nap alatt, felár nélkül, aztán megérkeztünk a helyszínre, összeraktuk a standot, kidekoráltuk a lehetőségekhez képest és pontosan fél órával nyitás előtt készen is álltunk... Volna... ha nem hagytuk volna otthon Áron ingjét. Az öltönynadrág nálunk, az övet bekészítettük, szép cipő, szép zokni, szép mellény... csak éppen ing nincs hozzá... Csak egy kapucnis fehér pulcsi amiben jött. Hurrááááá... Hazamenni abban a forgalomban esélytelen, vége lett volna a show-nak mire visszaér. Úgyhogy egy kiállító standnál, ahol férfiöltönyöket mutattak be, kapott egy kupont a boltjukba, (50%) és gyorsan elment venni magának egy inget. A bolt szerencsére 5 km-re volt tőlünk. Talált is egy szépet, és laza másfél óra múlva ő is csatlakozott hozzánk ismét, egy nagyon elegáns, de még 50%-osan is elég drága fekete ingben. És még azt hittem, hogy a legnagyobb baki az lesz, hogy én nem hoztam harisnyát a szép cipőmhöz...
Szóval pénteken nem számítottunk sok érdeklődőre, nem is volt tömeg, de azért a 4 óra alatt mindig volt valaki a standnál, akivel lehetett beszélni. Tehát jobban indult, mint ahogy gondoltuk. Este 10re értünk haza, még vacsiztunk egy kis konzervlevest, aztán olyan fél 12 körül lepihentünk. Másnap reggel 8kor már indulni kellett (addigra Bea, aki 6kor kelt már megfőzött estére egy nagy adag fincsi sonkás krumplilevest). Végre mindenünk megvolt, és indulhatott a show! Nem kellett sok idő, nyitás előtt már rendes sor volt a bejáratnál, aztán 10 után nem sokkal elszabadult a helyzet. Jöttek az emberek rendesen, ebéd után pedig durvult a tömeg... Folyamatosan beszéltünk mindhárman: volt egy jó taktikánk is hozzá. Bea iszonyatosan ügyesen szólítgatta le az arra járókat és nyomott a kezükbe szórólapot, és ezzel "megfogva" őket, már szépen közelebb is invitálta a kedves vendéget hozzánk. Ott bemutatott valamelyikünket, és mi átvettük a beszélgetést, ő meg ment a következő embert szerezni... Jól működött ez a dolog, meg kell hagyni. Amikor pedig már mindketten foglaltak voltunk, akkor ő is elmagyarázott mindent és válaszolt mindenkinek a kérdésére. Délután kettőkor aztán megtört a jég, és az első kliens leült a standunknál. (volt két kis ottománunk, meg székünk, meg kisasztal a sarokban egy lámpával, olyan kis hangulatos leültetős sarokként) Egy anyuka és a lánya ültek le, beszéltünk még keveset, és pár perc múlva már írtuk is alá a szerződést. Onnantől kezdve a mi önbizalmunk is megnőtt, ráéreztünk mit kell mondani, hogyan és mikor... És nem sokkal később már a második pár ült le, hogy aláírjanak velünk. Este 9ig tartott a show, még negyed 10kor beszéltünk, aztán haza, vacsi (jaj, de hálásak voltunk azért a krumplilevesért! vittünk ugyan szendvicset, de sem Áron, sem én nem ettünk egy falatot sem egész nap, úgy pörögtünk) és éjfél után végre ágyban.
Másnapra már rendesen lestrapáltak voltunk, de mosolyogtunk továbbra is kitartóan mindenkire. Ugyan a délelőtt érdekes volt, mivel kb. 10 megkérdezett emberből 8 azt mondta, hogy már van fotósa, de aztán a délután ismét felpörgött, és szerencsére még egy szerződést sikerült aláírjunk, valamint két visszatérő pár is jött, akik tulajdonképpen mellettünk döntöttek, de egyenesen megmondták, hogy a szülőknek kell dönteni. Este 6kor aztán vége lett a shownak, és egy óra múlva már minden a kocsiban volt, indultunk haza. Ja, Bea hajnalban ismét alkotott, egy nagy adag paprikás csirkét. És amikor hazaértünk, amíg mi hordtuk be a cuccokat a kocsiból és igyekeztünk normális állapotokat varázsolni a nappaliban, addig csinált nekünk rántott husit rizzsel vacsira. Ezzel a fincsi menüvel ünnepeltük a kiállítás sikerét, no meg egy kis vörösborral!
Másnap reggel 3/4 7kor mindannyian elindultunk, Bea haza (majd utána munkába), Áron és én munkába. Olyanok voltunk mint a zombik... még egy épkézláb gondolatunk sem volt.
Aztán kedden jött a hívás az egyik pártól, hogy a szülőknek is nagyon tetszik minden, és minket választottak. Nagyon örültünk! Egy másik párral pedig most csütörtökön fogunk találkozni. Szóval alakul... Egy-két e-mailes ajánlatot is kiküldtem, de az e-mail áradat még nem indult meg. Majd meglátjuk... 600 szórólapnak kell hatnia, főleg, hogy egytől egyig szinte mindenki megjegyezte, mennyire vagány, jól néz ki, igényes, érdekes, klassz a szórólapunk... (bocsi, "kicsit" büszkék vagyunk rá)

Most ennyi, a további fejleményekről reméljük hamarosan beszámolhatunk! Addig is puszi mindenkinek, és itt még egyszer szeretnénk megköszönni Beának (aki amúgy a Marketing Manager-ünk, a jelvénye is megmondta) az iszonyatos segítséget, a rengeteg leszólított és standhoz irányított ügyfelet, a stand (és az én fekete pulcsim) folytonos rendbentartását, a könyvek lapjainak folyamatos takarítását, a fincsi vacsorákat és leginkább azt, hogy rendületlenül tartottad bennünk a lelket és adtad a sok pozitív energiát! KÖSZÖNJÜK! És mindenkinek, aki drukkolt nekünk!

Puszi: Andi és Áron   www.vdartphoto.com

Kiállítás előtt

Sziasztok!

Még a kiállítás előtt egy picit jelentkezünk, mert aztán holnaptól teljes lendülettel csak arra koncentrálunk. Ma még nyomtatok ki szép fotókat a nagy képkeretekbe, aztán holnap megyünk berendezni a standunkat. 10 négyzetméteres stand lesz, úgyhogy idén lesz helyünk bőven. És sarokstand, ami a legjobb! Pénteken felvesszük az utolsó könyvet is (amit ma rendeltünk meg, ha valaki még nem ismerné ezen szokásunkat eléggé...), megérkezik Bea, és irány a show! A pénteki nap rövid lesz, nem is számítunk sok érdeklődőre, inkább csak szombaton és vasárnap. Minden más kész, holnap nem dolgozunk és így lesz lehetőség az utolsó simításokra. És naná hogy lesznek majd képek!!!
Azt hiszem most csak ennyi, nem is tudunk másról beszámolni, mert csak a kiállításon forog az agyunk. Reméljük jó élmény lesz és hamarosan egy nagyon pozitív beszámolóval jelentkezhetünk! Addig is puszi, és mindenki drukkoljon nekünk és a szép időjárásnak erre a hétvégére!

Puszi: Andi és Áron     www.vdartphoto.com

Az új otthon

Sziasztok!

Ma kivételesen nagyon jó voltam és miután picit rendbeszedtem a lakást (na jó, nem picit, nagyon), elkészítettem az ígért fotókat az új otthonunkról. Remélem tetszik és el tudjátok képzelni a képek alapján, hogy néz ki mindez élőben. Ha nem sikerül elképzelni, gyertek bátran és nézzétek meg! Addigra lesz egy szép TV állvány is, illetve Bea most varrja nekünk a fényááteresztő függönyt a teraszajtó elé. A képkeretekbe pedig hamarosan nyomtatjuk a saját fotóinkat! Várjuk erre is a kommenteket, most rohanok főzni, mert azzal igencsak elmaradtam a fotózás miatt!

Puszi: Andi és Áron     www.vdartphoto.com

A nagy hálószoba alias The Master Bedroom

A nappali (belátva a hálóba)

A nappali és mögötte a terasz+udvar

A nappali a háló ajtajából (és az új képkeretek)

A nappali a terasz irányából + a hall a többi szoba felé

A konyhaművészetek workshop tere

Pillantás a fürdőbe

A kicsi háló/dolgozószoba/majd egyszer ministúdió/vendégszoba

A teraszunk és a miniudvar (és az idei első pici hó)

Chapter 2

Amit már összepakoltunk

Ami a szobánkból még pakolásra várt

          Ismét itt... a 30 perces ebédszünet hamar eltelik... Szóval el vagyunk még maradva költözéses fotókkal... Erről láthattok most két képet, amit a költözés napján csináltunk, a nagy pakolás közepette. Igazából csak a rengeteg cucc összepakolva ami látszik... A kipakolásról nem csináltunk akkor képet, főleg hogy késő éjszaka volt, de helyette mutatunk mást most: Ezen a képen Áron épp azt mutatja, hogy mennyi mindennel megpakolva tértünk most vissza új otthonunkba a vakációról... Tudjátok, az előbb írtam, hogy vásárolgattunk rendesen... Na, ez mind befért a kocsiba, plusz még egy hatalmas hűtőtáska és mi ketten... És a határnál szinte egy szót se kérdeztek, pedig roskadásig pakoltuk az autót (Áron feje mögött begyömöszölve utazott még egy gallonos tejecske is...). Hát íme, új otthonunk nappalija a szerzeményekkel... És ha jó leszek, holnap szépen rendet rakok otthon és végre lefotózom a lakást és teszek fel róla képeket. Hiszen most már készen áll, és mindössze egy TV állvány hiányzik, amit majd idővel találunk. Puszi mindenkinek, és tessék reagálni, nem csak ti szerettek olvasgatni a blogon, hanem minket is érdekel a véleményetek és hogy mi van veletek!

Ezt mind megvettük??? És tényleg befért a kocsiba???

Andi és Áron   www.vdartphoto.com

Minden amivel elmaradtunk... Chapter 1

Sziasztok!

Annyi mindennel maradtunk el (csak a fejemben írtam a blogot), hogy ma úgy döntöttem, bepótolom, amennyire csak lehet. Kezdjük a következővel:
NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK NEKTEK!
Most, hogy ezen túl vagyunk, csak pár szóban a mi vakációnkról. A szünet Beánál nagyon jól telt, sok finomsággal, minor szelettel és töltött káposztával és zserbóval és pulykával és bejglivel és tojáslikőrrel és kínai kajával és még lehetne sorolni. A tél viszont nem jött, sőt, kimondottan kellemes, kirándulós idő volt. Vásárolgattunk sokat, jártuk a boltokat, kerestük az kisebb-nagyobb kellékeket, amikre az új otthonunkban szükségünk volt. Vettünk is mindent: fürdőszoba szőnyegtől kezdve a vasalón és vasalódeszkán át a turmixgépig... polcokat, képkereteket... Utóbbi egy külön sztori.
Nagyon szerettünk volna a falra képkereteket tenni, egyrészt mert ugye az szép és jó dolog, másrészt meg bizonyos megmagyarázhatatlan négyzeteket akartunk eltakarni a falon. A nekünk kellő nagy keretek ára kb. 40-60 dollár között mozog rendes áron. Egyik boltabn találtunk 3 egyforma keretet, darabja 15 dollárra jött volna ki kuponokkal együtt. Csakhogy az egyik sérült volt... Már majdnem megvettük, de aztán mondtam, hogy egy másik boltban még nézzük meg. Bementünk a Michael's nevű hobbiboltba (kisebb Tesco méret) és valóban: minden képkeret hatalmas árengedménnyel volt! Nagyon örültünk, válogattunk is rendesen, találtunk mindent és végül 5 nagy keretet vettünk 83 dollárért. Fizetéskor kérdezték, van-e kuponunk... nem volt... Mondták, hogyha találunk kupont, akkor menjünk vissza a blokkal és beszámítják. Hmmm... Hát találtunk kupont, nem is egyet. Másnap visszamentünk, és végül úgy jöttünk el, hogy az 5 képkeret a 83 helyett 47 dollárba került!!! Na, így kell ezt csinálni!

Szilveszterre New Yorkba mentünk egy kedves fiatal házaspárhoz, Monica-hoz és Danilo-hoz. Távoli rokoni szálak is vannak, és nyáron találkoztunk velük. Így volt alkalmunk bemenni Manhattanbe is sétálgatni. Ugyan hó nem volt, így a szép havas Central Parkos képek nem készülhettek el, cserébe sétálhattunk egy jót a ragyogó napsütésben és a 17 fokos melegben. Megnéztük a Rockefeller épület előtti híres karácsonyfát is, ami nagyon szép volt. Itt is készült azért pár fotó, amiket láthattok is. A tömeg viszont hatalmas volt... hihetetlen mennyiségű emberáradat hömpölygött az utcákon. Ja, és a kirakatok csodaszépek voltak, de arról nem csináltunk képet, mert annyi ember állt minden kirakat előtt, hogy vagy odamentél közelről megnézni, vagy hátralépsz fotózni és sok fej lóg a képedbe...

Szilveszter estét pedig a barátainkkal és családjukkal töltöttük, 21-en voltunk és egészen jól sikerült este volt. Ami pedig igazán különlegessé tette, hogy vendéglátóink bejelentették hogy a második babát várják és ez az egész családnak nagy meglepetés volt. Másnap aztán visszaautókáztunk Beához, és még pár napig nála voltunk, befejeztük a vásárolgatást, aztán irány vissza Kanada. A többi pedig már egy új történet, új képekkel, amit az ebédszünetem után meg is írok (ha nem jön sok diákom.)
Addig is puszi mindenkinek, sziasztok!



Andi és Áron    www.vdartphoto.com