Igen igen, megint eltűntünk, nem is kis időre... De nem is ok nélkül. Őrületesen mozgalmasan telt az elmúlt időszak, igazából azt sem tudjuk, hogy csináltuk végig ép ésszel...
A diplomamunkához minden fotózást megoldani, és rengeteg képet retusálni... Ezen kívül e-sessiont is fotóztunk, és az adózást is elintéztük, és millió papírt, és persze ügyfelekkel találkoztunk, és a sulinak is fotóztunk két eseményt. Meg persze még tartott Áronnak a meló, nekem a meló a suliban, és maga a suli is, az utolsó nagy házikkal... Márciusban ugye a kiállítás is megtörtént. És rögtön a rá következő hétvégén már kezdődött ismét a táncfotózás. 3 héten keresztül heti 7 nap meló volt... Azt hittük sosem lesz vége...Aztán húsvétkor Beánál jól feltöltöttük az aksijainkat, élveztük nagyon a pihenőt. Vásárolgattunk, kikapcsolódtunk, moziban is voltunk. Finomakat ettünk (mint mindig) és jókat beszélgettünk. Szóval az az egy hét nagyon sokat segített. Azóta aztán teljes hajrá volt egészen eddig. A suliban még az utolsó órák, illetve a diplomamunka leadása (nagyon szép lett!) is nagy feladat volt, na meg az utolsó házink egy 20 oldalas üzleti összefoglaló volt... Mellette a tánc heti 4 napot felemészt, és persze utána az ember olyan hulla, hogy egy-két napig nem tér magához.
Például a tipikus beosztás: reggel 7től este 10ig meló... Plusz vezetés oda, majd haza (vagy a szállodába). És néha csúszik a dolog, és olyankor akár 11ig is megy a meló. Szóval nagyon fárasztó, de kibírjuk valahogy. Legalább most együtt dolgozunk, ugyanazon a rendezvényen vagyunk ketten, ugyanazzal a beosztással, és így azért sokkal jobb mint tavaly.
Na, szóval kissé kapkodok össze-vissza, de már egészen fáradt vagyok így este 11kor. Mi is van még. Ja igen, szóval vége a sulinak, lediplomáztam. Hivatalosan majd csak szombattól ugyan, akkor van meg a végső lezárás. A könyvem minden tanárnak tetszett, úgyhogy remélem jó jegyet kapok rá! A mentor-professzorom nagyon büszke volt rá, úgyhogy az már jót jelent. És a fő-fő-főnöknek, a program koordinátornak is nagyon tetszett. Áron nélkül viszont nem jött volna létre, rengeteg segítséget kaptam a kivitelezésben tőle.
Holnap ismét meló, bár most csak péntektől vasárnapig van a tánc. holnap este már a helyszínre utazunk, mert másfél órányira lesz tőlünk a rendezvény. Ez egy jó csapat, múltkor velük voltunk a Niagaránál, a Marriottban szállásoltak el minket, a verseny is ott volt. Etettek-itattak, és a szobánk a vízesésre nézett! Nagyon klassz volt, a fárasztó meló ellenére is.
Azt hiszem most már nem jut ez eszembe. Még gyorsan a szárítóból kiszedem a cuccokat, épp most jár le, aztán megadjuk magunkat mára. Ha még valami eszünkbe jut, szólunk!
És egy-két kép, csak ízelítőnek a diplomamunkámból. Puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
