Sziasztok!
Először is, nagyon köszönjük az aggódást, és hogy ennyire hiányoltatok minket és a bejegyzéseinket. Néhányan már tudjátok, hogy sajnos volt okunk elhallgatni, de most pár szóban elmeséljük mindezt azoknak is, akik csak türelemmel várták hogy írjunk a blogra, és nem sejthették, miért ez a nagy csend részünkről.
Ott kezdeném, hogy Áron édespaja jól ránkijesztett, ugyanis majdnem elvesztettük hirtelen. Senkinek soha nem kívánjuk, hogy hajnlaban ilyen híreket kapjon telefonon, és közben ennyire távol legyen a szeretteitől. De most már csak egy a lényeg: úgy tűnik, hogy Áron apukája erős ember, és nagy benne az akarat, meg a családban is, és már a felépülés útján van. Igaz, még sajnos van mit lépegetnie ezen az úton, de bízunk benne és nagyon szorítunk, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legjobban meggyógyuljon. Mindenkinek, aki tudott erről, köszönjük a támogatást, a bíztetó szavakat és a virtuális öleléseket. És mindenkitől, aki nem tudott erről, bocsánatot kérünk, hogy nem jelentkeztünk, de eléggé megterhelő időszak volt ez.
Persze a munka sem állt meg mindeközben. Végig dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy három hét alatt ha jól emlékszem összesen két szabadnap volt, akkor is volt mit tenni bőven. A suli is durva, most már nem egyszer fordult elő, hogy éjjel 11 után végeztünk... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is suliban leszek éjjel negyed 12kor... de hát ilyen is van, most már tudom. Szóval haza csak aludni jártunk, fogalmazzunk úgy, hogy minden éjjel hajnali egy körül félájultan estünk be az ágyba, és reggel 7 körül kelni kellett. Eléggé elfáradtunk, bár végig az lebegett a szemünk előtt, hogy majd megyünk Beához pihenni és majd ott milyen jó lesz nekünk. (zárójelben megjegyzem, hogy most épp itt vagyunk Beánál, és bizony itt most nagyon jó nekünk)
Bocsássatok meg, ha kissé össze-vissza ez a bejegyzés, de ahogy jönnek a gondolatok, már írom is le őket nektek. Szóval közben aláírtunk szerződéseket, így jövő évre már 3 esküvőnk van, aminek nagyon örülünk. Erről jut eszembe, képzeljétek, bejutottunk egy nagyon nagy esküvő-kiállításra, jövő év januárjában! Ez számunkra óriási hír, és már eléggé lemondtunk róla, de mégis sikerült! A kiállítás 3 napos lesz, és ezalatt kb 15 ezer látogatóra számítanak, amiből kb. 5-6ezer a menyasszony! Fel kell kössük amink van, de nagyon izgatottak vagyunk ezügyben. És már az új promó könyv rendelését is leadtuk, annál a stúdiónál, akikkel már évek óta szerettünk volna együtt dolgozni, de sosem léptünk ezügyben... Most léptünk, hajlandóak velünk dolgozni, és már el is készítettük a legújabb bemutató könyvünket. Nagyon várjuk, hogy megérkezzen és a kezünkbe vehessük! Metálfényű, kasírozott, simára nyílik, nyomtatott fémborító, fekete nappa-bőr kötés és hátoldal... Jajj, elég izgatottak vagyunk!
Na, még valamit mesélek, aztán elhallgatok... A piros autónk felmondta a szolgálatot, és elég gyorsan kellett cselekedni: szóval vettünk egy másikat. Ez egy fekete Honda Accord, fiatalabb, és jelenleg nagyon szeretjük. Pont ma pucoltuk ki, úgyhogy már tényleg a miénknek érezzük. Ez sem volt egyszerű, hiszen épp munkába menet adta meg magát a másik, úgyhogy örülünk, hogy sikerült mindent egy hétvége alatt lerendezni. Volt minden ezalatt... 30km/h hazafelé, autóbérlés, telefonálgatás ezerrel, újabb tütü levizsgáztatása, átírása... Kalandokkal teli napokat okozott ez is, de túlestünk rajta, mint mindenen, hiszen ismertek minket!
Na, most nekiállok és megkeresem azt a fűnyírós videót és egy két képet Áronról, amit egy hónapja ígértem. Most is aktuális, hiszen tegnap nyírta le éppen újra a füvet! Sok sok puszit küldünk mindenkinek, és nagyon ölelünk mindenkit, és remélem ennek a tartalmas bejegyzésnek köszönhetően picit elnézitek, hogy mekkora szünetet tartottunk a beszámolókkal. Puszi, sziasztok, vigyázzatok magatokra!
Andi és Áron
www.vdartphoto.com
