Kedves Barátaink!
Nagyon boldog, békés és szeretettel teljes karácsonyt és minden jóban gazdag új évet kívánunk nektek. Havas képekkel mi sem szolgálhatunk mert úgy látszik csak idén és csak nekünk még Kanadában sem fehér a karácsony.
Sokszor ölelünk mindenkit.
Puszi Andi és Áron
2011. december 24., szombat
2011. december 13., kedd
Élvezzük az új otthonunkat!
Sziasztok!
Túl vagyunk a költözésen! Nem volt egyszerű menet, hiszen ketten mindent bepakolni, aztán megtölteni a bérelt teherautót (kimondottan költözéshez lehet bérelni), közben elintézni az Ikeában a matracunk cseréjét (sikerült, és van klassz új matracunk!) és még felvenni az egyik kanapét Áron munkahelyénél és a másikat is... És reggel szépen szakadt a hó is... majd elállt és kisütött a nap... Szóval mindennek délután 3kor álltunk neki. Ekkor ért haza Áron, engem és a régi matracot felvett és mentünk az Ikeába. Onnan 5kor értünk a régi lakásba, majd nekifogtunk mindent lehordani a teherautóba. Hát kicsit megcsúsztunk, és egy-két dolog közbejött ami megnehezítette a dolgokat, de végül este 8:30kor az utolsó utáni apróságig minden a kocsiban volt.
Viszont Áron egyik kollégája, aki megígérte, hogy jön segíteni felvenni a nagy kanapét, úgy tudta, hogy 8 körül már irány a kanapéhoz. Mi meg ugye 8:30kor indultunk a régi helyről, és mielőtt a kanapét fel tudtuk volna venni, még le kellett pakolni a teherautót... Szóval csúsztunk rendesen. De semmi pánik, és a srác nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy akkor minden másban is segít. 9kor találkoztunk az új háznál, és mindent segített leszedni a kocsiról, és behordani. Hogy még viccesebb legyen a helyzet, a kis lépcsők amik a kertbe és a bejárathoz vezetnek, tükörjéggel voltak borítva. Ugyanis a délelőtti hó elolvadt, majd szépen ráfagyott... Szóval így a lépcső melletti kavicsos lejtőn közlekedtünk a dobozokkal, szekrényekkel, stb... De ezerrel pörögtünk és nyomtuk a dolgokat, és így hárman hamar ment. 10kor már szinte minden be volt pakolva a nappali közepére. (este 8 helyett)
Ekkor a fiúk elmentek a kanapéért, közben én a maradék holmikat a teraszról behordtam még a szobába. Ekkor már erősen éreztük, hogy gond lesz a kanapé bevitelével, ugyanis nem elég széles az üvegajtó. Ugyan egy nagy tolóajtónk van, de az egyik fele fix, és sejtettük, hogy a kanapé nem fog beférni. Jól éreztük a dolgot... A srácok megérkeztek a kanapéval olyan este 11 körül. Lehozták a teraszra, és akkor kiderült, hogy semmiképp sem lehet bepaszírozni az ajtón keresztül. Ekkor jött Henry ötlete, hogy vegyük le az ajtót. Okés, a mobil részét simán lekapták, majd jött a töprengés, hogy a másik felével mi legyen. Muszáj volt azt is leszedni... Szóval üvegajtók le, kanapé be, üvegajtók vissza... Éjfél előtt pár perccel beköltöztünk, mindenünk a lakásban volt. Henry elköszönt, ment haza, mi meg álltunk a szoba közepén a doboz-dzsungelben, és nagyon örültünk, hogy végre túlestünk ezen is. Persze ekkor még vissza kellett vinni a teherautót, úgyhogy igazából csak hajnali háromnegyed egykor értünk igazán haza. Gyorsan elő a legszükségesebb holmikkal, kibontani az új matracot, megágyazni... De nem aludni! A lüke fejünkkel kitaláltuk, hogy gyorsan még feltesszük a hálóban a függönyöket és a karnist. Szóval fél kettőkor nekiálltunk karnist szerelni, és végül a függönyök is felkerültek. Lényeg a lényeg: kb fél négykor feküdtünk le és másnap 6:30kor kelni kellett, irány a meló! Sőt, nekem meló után még este volt egy klassz tesztem is, hogy még jobb legyen.
Azóta már szépen berendezkedtünk, és most már igazán kis otthonos érzést ad az új hely. Élvezzük a szép és kényelmes kanapénkat, az új matracot, hogy mindennek van helye és nincs zsúfoltság, sőt, még karácsonyi fényeket és gyertyákat is tettünk ki. Szóval valóban berendezkedtünk, és már csak apróságok vannak hátra, amiket keresgélünk folyamatosan. Ilyen pl a tévéállvány, vagy egy fürdőszoba-szekrényke, stb... De semmi olyan, amire azonnal szükség lenne. Hamarosan jönnek a képek is, de még nem volt lehetőségem letölteni semmit. Mert azért közben a meló és a suli nem állt meg... Sok képet nem csináltunk, de inkább majd egy vidót szeretnénk készíteni az új helyről és azt megmutatni nektek. Talán a hétvégén lesz rá lehetőségünk. Sok puszi nektek, és az új címünket is megírom, ha valaki épp erre járna, tudja hova kell kopogni!
Andrea and Aron V. David
46. Southbrook Crescent
Markham, ON
L6C 2H2
Canada
Puszi, sziasztok!!!
www.vdartphoto.com
Túl vagyunk a költözésen! Nem volt egyszerű menet, hiszen ketten mindent bepakolni, aztán megtölteni a bérelt teherautót (kimondottan költözéshez lehet bérelni), közben elintézni az Ikeában a matracunk cseréjét (sikerült, és van klassz új matracunk!) és még felvenni az egyik kanapét Áron munkahelyénél és a másikat is... És reggel szépen szakadt a hó is... majd elállt és kisütött a nap... Szóval mindennek délután 3kor álltunk neki. Ekkor ért haza Áron, engem és a régi matracot felvett és mentünk az Ikeába. Onnan 5kor értünk a régi lakásba, majd nekifogtunk mindent lehordani a teherautóba. Hát kicsit megcsúsztunk, és egy-két dolog közbejött ami megnehezítette a dolgokat, de végül este 8:30kor az utolsó utáni apróságig minden a kocsiban volt.
Viszont Áron egyik kollégája, aki megígérte, hogy jön segíteni felvenni a nagy kanapét, úgy tudta, hogy 8 körül már irány a kanapéhoz. Mi meg ugye 8:30kor indultunk a régi helyről, és mielőtt a kanapét fel tudtuk volna venni, még le kellett pakolni a teherautót... Szóval csúsztunk rendesen. De semmi pánik, és a srác nagyon aranyos volt, mert mondta, hogy akkor minden másban is segít. 9kor találkoztunk az új háznál, és mindent segített leszedni a kocsiról, és behordani. Hogy még viccesebb legyen a helyzet, a kis lépcsők amik a kertbe és a bejárathoz vezetnek, tükörjéggel voltak borítva. Ugyanis a délelőtti hó elolvadt, majd szépen ráfagyott... Szóval így a lépcső melletti kavicsos lejtőn közlekedtünk a dobozokkal, szekrényekkel, stb... De ezerrel pörögtünk és nyomtuk a dolgokat, és így hárman hamar ment. 10kor már szinte minden be volt pakolva a nappali közepére. (este 8 helyett)
Ekkor a fiúk elmentek a kanapéért, közben én a maradék holmikat a teraszról behordtam még a szobába. Ekkor már erősen éreztük, hogy gond lesz a kanapé bevitelével, ugyanis nem elég széles az üvegajtó. Ugyan egy nagy tolóajtónk van, de az egyik fele fix, és sejtettük, hogy a kanapé nem fog beférni. Jól éreztük a dolgot... A srácok megérkeztek a kanapéval olyan este 11 körül. Lehozták a teraszra, és akkor kiderült, hogy semmiképp sem lehet bepaszírozni az ajtón keresztül. Ekkor jött Henry ötlete, hogy vegyük le az ajtót. Okés, a mobil részét simán lekapták, majd jött a töprengés, hogy a másik felével mi legyen. Muszáj volt azt is leszedni... Szóval üvegajtók le, kanapé be, üvegajtók vissza... Éjfél előtt pár perccel beköltöztünk, mindenünk a lakásban volt. Henry elköszönt, ment haza, mi meg álltunk a szoba közepén a doboz-dzsungelben, és nagyon örültünk, hogy végre túlestünk ezen is. Persze ekkor még vissza kellett vinni a teherautót, úgyhogy igazából csak hajnali háromnegyed egykor értünk igazán haza. Gyorsan elő a legszükségesebb holmikkal, kibontani az új matracot, megágyazni... De nem aludni! A lüke fejünkkel kitaláltuk, hogy gyorsan még feltesszük a hálóban a függönyöket és a karnist. Szóval fél kettőkor nekiálltunk karnist szerelni, és végül a függönyök is felkerültek. Lényeg a lényeg: kb fél négykor feküdtünk le és másnap 6:30kor kelni kellett, irány a meló! Sőt, nekem meló után még este volt egy klassz tesztem is, hogy még jobb legyen.
Azóta már szépen berendezkedtünk, és most már igazán kis otthonos érzést ad az új hely. Élvezzük a szép és kényelmes kanapénkat, az új matracot, hogy mindennek van helye és nincs zsúfoltság, sőt, még karácsonyi fényeket és gyertyákat is tettünk ki. Szóval valóban berendezkedtünk, és már csak apróságok vannak hátra, amiket keresgélünk folyamatosan. Ilyen pl a tévéállvány, vagy egy fürdőszoba-szekrényke, stb... De semmi olyan, amire azonnal szükség lenne. Hamarosan jönnek a képek is, de még nem volt lehetőségem letölteni semmit. Mert azért közben a meló és a suli nem állt meg... Sok képet nem csináltunk, de inkább majd egy vidót szeretnénk készíteni az új helyről és azt megmutatni nektek. Talán a hétvégén lesz rá lehetőségünk. Sok puszi nektek, és az új címünket is megírom, ha valaki épp erre járna, tudja hova kell kopogni!
Andrea and Aron V. David
46. Southbrook Crescent
Markham, ON
L6C 2H2
Canada
Puszi, sziasztok!!!
www.vdartphoto.com
2011. november 29., kedd
Moór Dávid tiszteletére :)
Sziasztok!
Köszönjük mindenkinek, aki drukkol nekünk holnap! Hogy a ti napotok is jobb legyen, íme egy újabb házi feladat, amit igyekeztünk a lehető legkreatívabban megoldani. Jó szórakozást és várjuk mindenkitől a kommenteket. http://vimeo.com/32761204
És most már tényleg csak az új helyről jelentkezünk legközelebb.
Andi és Áron
Köszönjük mindenkinek, aki drukkol nekünk holnap! Hogy a ti napotok is jobb legyen, íme egy újabb házi feladat, amit igyekeztünk a lehető legkreatívabban megoldani. Jó szórakozást és várjuk mindenkitől a kommenteket. http://vimeo.com/32761204
És most már tényleg csak az új helyről jelentkezünk legközelebb.
Andi és Áron
Holnap költözünk!!!
Sziasztok!
Egy gyors bejelentkezés: minden rendben van velünk, csak nagyon sok a tennivaló és emiatt nem nagyon sikerül senkivel sem kommunikáljunk a héten. Sok a munka is és mellette mindent bedobozolni, összeszedni, elpakolni... De nagyjából készen állunk, még egy pár apróság van, azt ma este illetve holnap fogjuk befejezni. Holnap én nem megyek suliba, megbeszéltem a tanáraimmal gond nélkül, és Áron is kivett fél nap szabit, úgyhogy reméljük mindent sikerül átszállítsunk az új helyre. Ha esetleg nem sikerül, akkor még csütörtökön este is át tudjuk vinni a maradék holmikat.
Nagyon várjuk, nagyon izgatottak vagyunk, és persze milyen a mi formánk? Holnap egész nap esni fog az eső, délutántól lehet hogy átcsap havazásba, és jó erős kis szél is lesz. Nesze nekünk költözés... De még ez sem tántorít el minket, úgyhogy hajrá előre!
Drukkoljatok nekünk holnap, hogy minden simán menjen, és hamarosan jelentkezünk, már az új helyről! Addig is puszi mindenkinek, és egy kis házi feladatos (Jill Greenberg style) fotó Áronról, mosolyfakasztónak.
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Egy gyors bejelentkezés: minden rendben van velünk, csak nagyon sok a tennivaló és emiatt nem nagyon sikerül senkivel sem kommunikáljunk a héten. Sok a munka is és mellette mindent bedobozolni, összeszedni, elpakolni... De nagyjából készen állunk, még egy pár apróság van, azt ma este illetve holnap fogjuk befejezni. Holnap én nem megyek suliba, megbeszéltem a tanáraimmal gond nélkül, és Áron is kivett fél nap szabit, úgyhogy reméljük mindent sikerül átszállítsunk az új helyre. Ha esetleg nem sikerül, akkor még csütörtökön este is át tudjuk vinni a maradék holmikat.Nagyon várjuk, nagyon izgatottak vagyunk, és persze milyen a mi formánk? Holnap egész nap esni fog az eső, délutántól lehet hogy átcsap havazásba, és jó erős kis szél is lesz. Nesze nekünk költözés... De még ez sem tántorít el minket, úgyhogy hajrá előre!
Drukkoljatok nekünk holnap, hogy minden simán menjen, és hamarosan jelentkezünk, már az új helyről! Addig is puszi mindenkinek, és egy kis házi feladatos (Jill Greenberg style) fotó Áronról, mosolyfakasztónak.
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. november 22., kedd
Alakulunk... És már csak 8 nap!
Halihó ismét!
Mivel ügyesen elkezdett mindenki bejelentkezni, és írni nekünk, én is tartom amit ígértem. Jönnek a tűzoltós képek, sőt... még annál is jobb, ugye? Az eredeti fotóalanyok nem voltak túl jók, szóval inkább a legjobbat osztom meg veletek! És ugye Áron a legvagányabb tűzoltó?!?!?!
Más. Vettünk egy szép asztalt, négy szép székkel és párnákkal. Már lesz mire leülni az új helyen! Nagyon ügyesen vásároltuk, és nagyon örülünk neki, mert pont olyan, amit elképzeltünk! Kerek, tömör fa, és a két széle lehajtható, úgyhogy kettőnknek úgy is elég, és ha vendégek jönnek, akkor ki lehet nyitni. Majd meglátjuk, hol lesz helye, és hogyan, de nagyon klassz!
És egy kanapét is vettünk, hozzá illő ottománnal (fogalmam sincs hogy hívják másként). Ebbe meg egyszerűen beleszerettünk, olyan szép, és puha, és nagy és kényelmes és puha és szép... Bézs és csokibarna keveréke.
Hamarosan költözünk, a szobánk már most romokban, minden odazsúfolva, kezdünk pakolászni is, már két dobozt bepakoltunk! Már csak pár nap! És Áron is kapott egy fél nap szabit, úgyhogy így könnyebb lesz a költözés.
Más most nincs, házi feladatok ezerrel, pakolászás és isteni paprikáskrumpli vacsira (főztünk egy 3 napos adagot, hogy hétköznap ne kelljen a kajával bajlódni). Virsli van benne rendesen, meg Gyulai kolbász és pirosarany, úgyhogy nagyon finom...
El is köszönök, puszi mindenkinek, és jelentkezünk hamarosan, lehet már az új helyről. A költözést pedig képekben fogjuk dokumentálni, legalábbis megpróbáljuk... Puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Más. Vettünk egy szép asztalt, négy szép székkel és párnákkal. Már lesz mire leülni az új helyen! Nagyon ügyesen vásároltuk, és nagyon örülünk neki, mert pont olyan, amit elképzeltünk! Kerek, tömör fa, és a két széle lehajtható, úgyhogy kettőnknek úgy is elég, és ha vendégek jönnek, akkor ki lehet nyitni. Majd meglátjuk, hol lesz helye, és hogyan, de nagyon klassz!
És egy kanapét is vettünk, hozzá illő ottománnal (fogalmam sincs hogy hívják másként). Ebbe meg egyszerűen beleszerettünk, olyan szép, és puha, és nagy és kényelmes és puha és szép... Bézs és csokibarna keveréke.
Hamarosan költözünk, a szobánk már most romokban, minden odazsúfolva, kezdünk pakolászni is, már két dobozt bepakoltunk! Már csak pár nap! És Áron is kapott egy fél nap szabit, úgyhogy így könnyebb lesz a költözés.
Más most nincs, házi feladatok ezerrel, pakolászás és isteni paprikáskrumpli vacsira (főztünk egy 3 napos adagot, hogy hétköznap ne kelljen a kajával bajlódni). Virsli van benne rendesen, meg Gyulai kolbász és pirosarany, úgyhogy nagyon finom...
El is köszönök, puszi mindenkinek, és jelentkezünk hamarosan, lehet már az új helyről. A költözést pedig képekben fogjuk dokumentálni, legalábbis megpróbáljuk... Puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. november 17., csütörtök
Még két hét
Pontosabban már csak 13 nap. (mindjárt 12) Ugyanis November 30-án este 6kor költözünk. Hurráááá! És most hétvégén már nekiállunk pakolni, ami szintén szuper lesz. Már nagyon várjuk! Az új függönyök is alig várják, hogy végre kiszabaduljanak a csomagból és saját kis helyük legyen.
Ezen a várakozáson kívül minden megy simán, munka ezerrel, ismertek minket. Áron újabban 9-10 órákat nyom le a munkahelyén, ami azért elég durva. De ügyes, amit az is mutat, hogy most már teljesen rábízott a főnöke egy munkafázist. Ami azt jelenti, hogy nem felváltva dolgozik egy "veteránnal" ebben az új pozícióban, hanem egyedül. És azért ez gondolom ilyen rövid idő után nem lehet véletlen.
Más. Vártam volna a kommenteket a képekkel kapcsolatban... De most komolyan, legalább az angyalkásra jöhetett volna egy pici félmosolynyi üzenet! Újabb képek is lesznek hamarosan, egy e-session fotózás és egy esküvő képei (amit végre kiválogattam!!!). És ha jók lesztek és ügyesen írtok kis üzeneteket nekünk itt a blogon, akkor tűzoltós képet is teszek fel. Na, mit szóltok? Jönnek azok a kommentek?
Hmmm... hirtelen nem jut más az eszembe, úgyhogy megyek lefeküdni. Ma reggel 6 előtt óta pörgünk, úgyhogy hamar megadjuk magunkat... Puszi mindenkinek, és várjuk az üzeneteiteket, kivel mi a helyzet otthon!
Pussssssssz: Andi és Áron www.vdartphoto.com
Ezen a várakozáson kívül minden megy simán, munka ezerrel, ismertek minket. Áron újabban 9-10 órákat nyom le a munkahelyén, ami azért elég durva. De ügyes, amit az is mutat, hogy most már teljesen rábízott a főnöke egy munkafázist. Ami azt jelenti, hogy nem felváltva dolgozik egy "veteránnal" ebben az új pozícióban, hanem egyedül. És azért ez gondolom ilyen rövid idő után nem lehet véletlen.
Más. Vártam volna a kommenteket a képekkel kapcsolatban... De most komolyan, legalább az angyalkásra jöhetett volna egy pici félmosolynyi üzenet! Újabb képek is lesznek hamarosan, egy e-session fotózás és egy esküvő képei (amit végre kiválogattam!!!). És ha jók lesztek és ügyesen írtok kis üzeneteket nekünk itt a blogon, akkor tűzoltós képet is teszek fel. Na, mit szóltok? Jönnek azok a kommentek?
Hmmm... hirtelen nem jut más az eszembe, úgyhogy megyek lefeküdni. Ma reggel 6 előtt óta pörgünk, úgyhogy hamar megadjuk magunkat... Puszi mindenkinek, és várjuk az üzeneteiteket, kivel mi a helyzet otthon!
Pussssssssz: Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. november 8., kedd
Jöhet a jó hír!
Ahogy azt az előző bejelentkezésnél írtam, van egy nagyszerű hírünk. Illetve egy nagyszerű dolog, ami végre történik velünk, amit elértünk és ami innentől kezdve sokkal nyugodtabb és kellemesebb mindennapokat fog nekünk biztosítani... Vettünk függönyöket! Na de a lényeg, hogy hova! Hát abba az új lakásba, ahova december elsejével legkésőbb beköltözünk! Bizony ám, KÖLTÖZÜNK! Csupa nagybetűvel. 
Az új hely sincs közel a sulihoz, szóval ez nem volt annyira mérvadó, amikor rátaláltunk. De egy klassz környéken van, Toronto egy igen jó részében, inkább már a nyugodt külvárosnak mondható területen. Egy nagy háznak az alsó szintjét béreljük ki, ahol lesz két hálószobánk (a kisebbik jó lesz mini stúdiónak a későbbiekben, illetve vendég vagy dolgozó-szobának), nappalink, konyhánk, fürdőnk, saját mosó- és szárítógépünk, és egy kis teraszunk egy kis zöld udvarocsskával. Nagyon szép nagy ablakaink lesznek (arra kellettek a függönyök), a lakás nagyon tiszta és világos, és végre minden a miénk lesz, csak a miénk.
A tulaj is kedves, és az ára is elfogadható, sikerült kicsit alkudni is és így már úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy meghozzuk ezt a döntést és bírni fogjuk anyagiakkal a saját lakás fenntartását. Persze ehhez ugye kell az, hogy Áron munkahelye most már elég komoly és én is több órát vállaltam a suliban, de azt hiszem nagyon megéri!Elvileg december elsejétől elérhető a lakás, ha egy csepp szerencsénk van, akkor már előtte pár nappal kiköltözik a hölgy aki most ott lakik és akkor előbb beköltözhetünk. Már nagyon várjuk! Én kimondottan a lakásavató bulit várom, néhány osztálytárssal és Áron kollégáival. Alig várom, hogy kicsit süthessek, főzhessek, készülhessek a saját konyhánkban, és kicsit dekorálgathassak az ünnepekre.
Hát ez zajlik most velünk, és már nagyon meg akartuk osztani veletek is az örömünket. Amúgy minden okés, rengeteg a meló és a suliban a házik... Volt egy divatfotózásom, az egyik házimra csináltam, ebből beszúrok vagy két képet, hogy megmutassam mit csináltam. Ja, meg egy másik házit is megmutatok, ha megtalálom a kész művet. A házi címe ez volt: Csapdába esve egy festményben... Jó szórakozást a képekhez, és sok puszi mindenkinek!
2011. november 4., péntek
Atyavilág... Már november van!
Sziasztok!
Jujj, megint eltelt egy kis idő anélkül, hogy alkalmunk lett volna írni. Megjegyzem, többször neki akartam állni, csak gondoltam, hogy ha már írok, akkor képeket is kéne feltenni hozzá, és mire a képeket megcsináltam, addigra már írni nem volt időm... Na, de elég a kifogásból, inkább mesélek.
Először is, sajnos az esküvőkiállítások nagyon gyengék voltak. Ez a meleg kiállítás igen színvonalasnak lett tervezve, rengeteg szolgáltató nívósabbnál nívósabb standokkal, gyönyörű hotelben, csodaszép színpaddal... Minden remek lett volna, csak éppen látogatók alig jöttek. Nem nagyon tudjuk mire vélni, sajnos megint hiába állítottuk fel a szép standot, hiába voltak szép nagy fotóink az esőben fotózott meleg párról, csodaszép névjegyeink... Na, de ez van, meg akartuk próbálni, nem jött be, nem is idegeskedtünk rajta. Aki már volt kiállításon az tudja, hogy ez bizony nagyon benne van a pakliban.
Na de inkább meséljek az esküvőkről. Az első egy kb 120 fős, egészen elit lagzi volt. A menyasszony családja olyan merev volt, hogy az leírni sem lehet. Ha egy fél centivel feljebb hordanák az orrukat, akkor hátrafelé leesne a fejükről a napszemüveg. Komolyan, durva élmény volt ilyen emberekkel találkozni. A menyasszony amúgy velem nagyon aranyos volt, a professzorommal már kevésbé. Semmit nem volt hajlandó megcsinálni a fotózáson, amit a prof kért, viszont én bármit ajánlottam, mondtam, azt azonnal megtette. Úgyhogy ez elég kellemetlen is volt néha. Sajnos aznap volt a legpocsékabb idő, ami egy esküvőn lehet. Szakadó eső egész nap, és nagyon erős szél. Esély sincs arra, hogy kitegyük a lábunkat a szabadba. Hiába volt tehát a lagzi egy álomszép golfklubban... a fotózás egy sötét (spotlámpás félhomályos) teremben történt, ahol a négy falon kívül még volt egy két asztalka és szék. És egy menyasszony, akinek az álmai a csodaszép esküvőről semmivé foszlottak és amúgy sem volt túlságosan együttműködő. No comment... Hétfőn bejön órára a prof és azt mondja nekem: Nagyon remélem hogy neked van valami képed a fotózásról, mert nekem semmi sincs, amit használhatnék. Én is nagyon remélem hogy van valamink... De azért nem sok sajnos. Mivel nem mi voltunk a fő fotósok, nem mi dirigáltunk, nem mi irányítottuk a párt... Na, de azért valami képeim lettek.
Viszont a második esküvő, az valami fergeteges volt! 450 fős görög lagzi! Mégpedig bazi nagy görög lagzi!!! Rövid jellemzés: Délelőtti kezdés két helyen, söröző pasik, kaja-tánc-zene, aránylag szép idő, szabadtéri parkban fotózás, egész helyes pár, nagyon nagy luxus, Vera Wang ruha+parfüm, Jimmy Choo cipő a vőlegényen, pánik a forgalom miatt, hárman háromfele szakadás fotósként (én érkezek elsőként a párral a helyszínre, Áron utánam egy órával, prof pedig Áron után fél órával...), nagy kavarodás, menyasszonyi idegösszeroppanás nagyon határa, pap lecseszi az önjelölt fotós bácsit szertartás közben, party-busz+ittas bridal party+én, olyan bálterem hogy eszméletlen, osztriga+sushi, tengeri herkentyűk saláta, homár és angus steak, 5 asztalnyi desszertbüfé, szambatáncosok és kongadobos, pia, pia, pia, kaja, tánc, tánc, körtánc, pia, tánc, pia, tánc..., hajnali háromig. A többit a képek mondják el.
Most elköszönök, de ígérem, hogy nagyon hamarosan (lehet már holnap) jelentekezek egy nagyon jó hírrel! Csak gondoltam felcsigázok mindenkit, aki netán még olvasgatja a blogot! Addig is puszi, sziasztok!
 |
| A pasik, a Crown Royal, no meg a Jimmy Choo |
 |
| Angliából rendelt cipő... jól ment a Vera Wang ruhához |
 |
| A koszorúslányok munkája... |
 |
| Nem látszik, hogy majd szétfagyott a menyasszony... |
 |
| Party-busz és a bridal party (durva egy óra volt) |
Most elköszönök, de ígérem, hogy nagyon hamarosan (lehet már holnap) jelentekezek egy nagyon jó hírrel! Csak gondoltam felcsigázok mindenkit, aki netán még olvasgatja a blogot! Addig is puszi, sziasztok!
 |
| Ez a látvány sokmindent megér! |
 | |||||
| A főasztal... érdekes, itt a szülők nem ülnek együtt a párral (középen a torta látszik) |
 |
| Többek között ő szórakoztatta az amúgy sem unatkozó násznépet |
2011. október 14., péntek
Hétvége
Halihó!
Eltelt a múlt hétvége, és ez a hét is nagyjából. A kis kiállítást inkább nem emlegetném, sajnos nagyon kevesen jöttek. Viszont mi ismét szép kis standot állítottunk fel, és megérkeztek a vadiúj névjegykártyáink is, ami valami álomszép! Nagyon jól választottunk, amikor ezt a céget bíztuk meg a névjegyekkel, mert valóban szép munkát végeztek, és nagyon pontosan dolgoztak határidőre, sőt, talán még gyorsabban is elkészültek, mint ahogy eredetileg vállalták.
A mai napon felkészülünk a holnapi esküvőre, illetve a vasárnapi kiállításra. A héten sikerült megbeszéljünk egy fotózást egy meleg párral, de csak a szerdai nap volt jó a lányoknak. Mondanunk sem kell, szerdán szakadt le az ég, fújt a szél, és tök sötét volt... Mire megérkeztek a fotózás helyére, olyan rossz idő lett, hogy gondoltuk, bevetjük a B tervet. Felhívtam a tanárom és ő tanácsolta, hogy menjünk egy üvegházba, ami állítólag nagyon szép és csak 20 percre van onnan, ahol fotózni akartunk. Okés. Odamentünk, a párnak is tetszett az ötlet. A nagy forgalom miatt mire odaértünk, már erősen sötétedett. És akkor kiderült, hogy zárva van. Úgyhogy fogtuk magunkat, és a szakadó (nem szemerkélő, hanem teljes erővel szakadó) esőben, a szinte már már sötétben nekiálltunk egy parkban fotózni. Gondolhatjátok, teljesen szétáztunk, és persze a képek sem akartak olyan jól elsülni, hiszen minden csurom víz volt, és sötét... A pár meg feketében... Na, azért pár fotót sikerült talán elfogadhatóra varázsoljak ma a photoshop segítségével.
Holnap tehát esküvő, vasárnap kiállítás. Más nincs is a héten, de ez éppen elég... Mindemellett munka, suli, házi feladatok... Ahogy azt illik.
Megyek is és folytatom a készülődést, még a suliba is be kell menjek néhány nagyobb méretű képet nyomtatni. Puszi mindenkinek, és aki észreveszi, hogy ismét él a blog, az írjon nekünk bátran! Sziasztok, szép hétvégét!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Eltelt a múlt hétvége, és ez a hét is nagyjából. A kis kiállítást inkább nem emlegetném, sajnos nagyon kevesen jöttek. Viszont mi ismét szép kis standot állítottunk fel, és megérkeztek a vadiúj névjegykártyáink is, ami valami álomszép! Nagyon jól választottunk, amikor ezt a céget bíztuk meg a névjegyekkel, mert valóban szép munkát végeztek, és nagyon pontosan dolgoztak határidőre, sőt, talán még gyorsabban is elkészültek, mint ahogy eredetileg vállalták.
A mai napon felkészülünk a holnapi esküvőre, illetve a vasárnapi kiállításra. A héten sikerült megbeszéljünk egy fotózást egy meleg párral, de csak a szerdai nap volt jó a lányoknak. Mondanunk sem kell, szerdán szakadt le az ég, fújt a szél, és tök sötét volt... Mire megérkeztek a fotózás helyére, olyan rossz idő lett, hogy gondoltuk, bevetjük a B tervet. Felhívtam a tanárom és ő tanácsolta, hogy menjünk egy üvegházba, ami állítólag nagyon szép és csak 20 percre van onnan, ahol fotózni akartunk. Okés. Odamentünk, a párnak is tetszett az ötlet. A nagy forgalom miatt mire odaértünk, már erősen sötétedett. És akkor kiderült, hogy zárva van. Úgyhogy fogtuk magunkat, és a szakadó (nem szemerkélő, hanem teljes erővel szakadó) esőben, a szinte már már sötétben nekiálltunk egy parkban fotózni. Gondolhatjátok, teljesen szétáztunk, és persze a képek sem akartak olyan jól elsülni, hiszen minden csurom víz volt, és sötét... A pár meg feketében... Na, azért pár fotót sikerült talán elfogadhatóra varázsoljak ma a photoshop segítségével.
Holnap tehát esküvő, vasárnap kiállítás. Más nincs is a héten, de ez éppen elég... Mindemellett munka, suli, házi feladatok... Ahogy azt illik.
Megyek is és folytatom a készülődést, még a suliba is be kell menjek néhány nagyobb méretű képet nyomtatni. Puszi mindenkinek, és aki észreveszi, hogy ismét él a blog, az írjon nekünk bátran! Sziasztok, szép hétvégét!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. október 7., péntek
Hmmm... Hol is kezdjük?
Sziasztok!
Valóban azt sem tudjuk, hol is kezdjük újra a blogot, hiszen már jó ideje hallgatunk... De idő kellett újra belerázódni a mindennapokba, ráadásul hirtelen nagyon felpörgött minden és csak kapkodtuk a fejünket az elmúlt hetekben, na meg próbáltunk lépést tartani a saját magunk által diktált irammal.
Áronnak az új munkája is igencsak hirtelen indult teljes erőbedobással. Csinálja is ügyesen, és csak három napig volt mások mellé beosztva tréningre, utána máris egyedül dolgozott, ami nem kis dolog. Sőt jövő hétre már két napra Master-nek is megtették, amin azért meglepődtünk. Minden nap az éppen együtt dolgozó fotósok közül egy ember ki van jelölve master-nek, ami némi extra papírmunkával jár, illetve gubanc esetén intézkedni kell. Ami meglepő, hogy azokon a napokon amikor Áron lesz master, a többi fotós már jóval régebb óta van a cégnél, mint ő, és ennek ellenére mégis Áront jelölte ki a főnök. Szóval reméljük ez jót jelent! :)
Nekem a suli szintén zajlik, elég érdekes az órarendem. Hétfőn egész nap a stúdióban vagyunk, azt nagyon
élvezzük, idén embereket fotózunk és rengeteg különböző fénymódosító kelléket próbálunk ki, ami elég érdekes. Aztán kedden nekem nincs órám, így reggel 8:55től délután 4:45ig tanítok a learning centerben, na, az elég húzós... Szerdán elég csak 9kor induljak itthonról, de este fél 6ra érek haza. Na, a csütörtök a legdurvább: indulok itthonról reggel 7:20kor, folyamatosan óráim vannak és a kis szünetemben (felmentettek egy tantárgyból) déltől háromig tanítok, majd még este 6ig órám van. És 7:20ra érek haza. Szóval aznap a 12 óra simán megvan... mondjuk utána át is kapcsolok zombi üzemmódba. Viszont a péntek szabad, úgyhogy olyankor házi feladatok, takarítás, főzés, ami a csövön kifér...
Az októberünk egyébként elég érdekesen fog alakulni. Holnap megyünk egy esküvő-kiállításra, ugyanaz a show amin márciusban voltunk és ami elég jó befektetésnek bizonyult. Ma arra kell felkészüljek. Aztán jövő héten szombaton másod és harmadfotózunk a taanárom mellett egy esküvőn. Másnap pedig Torontó első meleg esküvőkiállítására megyünk kiállítani, ami érdekes lesz azt hiszem. Addig még ha minden igaz, sikerül is összehozni egy ilyen jellegő gyors-portfóliót. És erre rá egy héttel pedig egy másik esküvőre megyünk a tanárommal. Közben valahol a mi egyik párunknak is kell csinálni egy jegyesfotózást. És ugye suli, meg Áronnak a meló (ezen a héten pl 42 óra meló plusz 6 óra vezetés). Remélem sikeresen érzékeltetem veletek, hogy nem unatkozunk...
Most már azt hiszem nagyjából mindenről beszámoltam, ami hirtelen eszembe jutott. Kéne kezdjek készülni a holnapi show-ra, úgyhogy elköszönésképpen remélem sikerül feltegyek egy-két képet, kicsit a szép őszi hangulatot idézve. 3 hete Beával elmentünk egy aranyos kis városkába, ahol készítettem pár képet. Már készülődtek a szőlő-fesztiválra, ami nagyon híres. És amiről ugyan képet nem csináltam, de el kell meséljem: a városkában van egy hölgy, aki évekkel ezelőtt nyitott egy kis bódét, ahol a környék jellegzetességét, szőlős pitét árult. Isteni finom és az emberek messziről utaztak ide Nápolyba (merthogy Naples a városka neve), hogy megkóstolhassák a pitét. A bódéból pedig szépen lassan egy teljes kis pékség és bolt lett, de még mindig a hölgy süti a pitéket. És mi is megkóstoltuk! Hát valóban nagyon nagyon fincsi volt, a hölgy megérdemli a hírnevét. Csak kár hogy olyan messze van! Na, tényleg elköszönök, mert már reggel 8 elmúlt és indul a nap. Puszilunk mindenkit, drukkoljatok nekünk holnap, és mostantól ismét lehet lesni a blogot, mert újból szeretnénk rendszeresebben jelentkezni! Sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
 |
| Indián kukorica (semmi photoshop trükk!) |
 |
| Picike dísztökök |
 |
| Hmmm... friss őszibarack |
 | |
| Egy hosszú asztal volt ilyen kis szőlős-dobozokkal megpakolva |
 |
| Dekorációnak nagyon szép, de egy vagyonba került |
 |
| Itt készültek a fenti képek |
Most már azt hiszem nagyjából mindenről beszámoltam, ami hirtelen eszembe jutott. Kéne kezdjek készülni a holnapi show-ra, úgyhogy elköszönésképpen remélem sikerül feltegyek egy-két képet, kicsit a szép őszi hangulatot idézve. 3 hete Beával elmentünk egy aranyos kis városkába, ahol készítettem pár képet. Már készülődtek a szőlő-fesztiválra, ami nagyon híres. És amiről ugyan képet nem csináltam, de el kell meséljem: a városkában van egy hölgy, aki évekkel ezelőtt nyitott egy kis bódét, ahol a környék jellegzetességét, szőlős pitét árult. Isteni finom és az emberek messziről utaztak ide Nápolyba (merthogy Naples a városka neve), hogy megkóstolhassák a pitét. A bódéból pedig szépen lassan egy teljes kis pékség és bolt lett, de még mindig a hölgy süti a pitéket. És mi is megkóstoltuk! Hát valóban nagyon nagyon fincsi volt, a hölgy megérdemli a hírnevét. Csak kár hogy olyan messze van! Na, tényleg elköszönök, mert már reggel 8 elmúlt és indul a nap. Puszilunk mindenkit, drukkoljatok nekünk holnap, és mostantól ismét lehet lesni a blogot, mert újból szeretnénk rendszeresebben jelentkezni! Sziasztok!
 |
| A környék még borús időben is gyönyörű. |
 |
| És nem maradhat ki Bea csodaszépre és igen finomra sikerült töltött husija sem! |
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. augusztus 5., péntek
Ismét Pihentünk
Sziasztok!!!
Ismét sikerült eltöltenünk pár kellemes napot Beánál és az esküvői képek retusálása és Andi házifeladatai közt azért sikerült kicsit lazítani is, kirándulgatni és bevásárolni ismét egy hónapra az olcsó amcsi kajákból :)
Szóval estefele rengeteget ültünk kint a kertben, kortyolgattuk a pina coladat, beszélgettünk és persze sikerült kicsit hódolnom a passziómnak és készítenem 1-2 természetfotót.
Ezek közül a legkülönlegesebb talán a kolibri, ami nem az a nyugodt kismadár, 1-2 adat: sebesség 15m/s, szárnycsapás max. 90/s, méret 5-12 cm.
Szóval ezek a kis 'dögök' :) megállnak a levegőben, tudnak repülni előre és hátra is, cserébe egy helyen egyszerre 1-2 mp-t töltenek. Ami azt jelenti, hogy nem ők a tökéletes fotóalanyok :) rettentően agresszívak pl. a veréb, galamb menekül ha a kis kolibri rátámad, merthogy simán nekimegy. Ja és egymást is osztják rendesen. Persze ők is mikor szeretnek kajálni reggel 6 és 8 között, ezért nem is aludtam vagy 3 napig :)
Amúgy nekem valószínűleg a Ruby-Throated Hummingbird fajtát sikerült lefényképeznem, annak is a nőstényét. http://www.hummingbirds.net/rubythroated.html
Minden esetre nem elégszem meg ennyivel legközelebb megpróbálok közelebb jutni. Nem adom fel :)
Hát ez volt még a nagy projekt a pihenésre. A többi kép csak kis ráadás. Még ami kicsit különlegesebb az a pillangó, amely a Monarch nevet viseli és arról híresek, hogy ősszel tömegesen vonulnak le Canadából és Amerikából egészen Mexikóig a Baja Sivatagba (ami nem 100km).
Na talán megkéne változtatni a blog nevét Andi&Aron Geographic-ra, mert kicsit profilt váltottunk :)
Puszi Mindenkinek www.vdartphoto.com
Ismét sikerült eltöltenünk pár kellemes napot Beánál és az esküvői képek retusálása és Andi házifeladatai közt azért sikerült kicsit lazítani is, kirándulgatni és bevásárolni ismét egy hónapra az olcsó amcsi kajákból :)
Szóval estefele rengeteget ültünk kint a kertben, kortyolgattuk a pina coladat, beszélgettünk és persze sikerült kicsit hódolnom a passziómnak és készítenem 1-2 természetfotót.
Ezek közül a legkülönlegesebb talán a kolibri, ami nem az a nyugodt kismadár, 1-2 adat: sebesség 15m/s, szárnycsapás max. 90/s, méret 5-12 cm.
Szóval ezek a kis 'dögök' :) megállnak a levegőben, tudnak repülni előre és hátra is, cserébe egy helyen egyszerre 1-2 mp-t töltenek. Ami azt jelenti, hogy nem ők a tökéletes fotóalanyok :) rettentően agresszívak pl. a veréb, galamb menekül ha a kis kolibri rátámad, merthogy simán nekimegy. Ja és egymást is osztják rendesen. Persze ők is mikor szeretnek kajálni reggel 6 és 8 között, ezért nem is aludtam vagy 3 napig :)
Amúgy nekem valószínűleg a Ruby-Throated Hummingbird fajtát sikerült lefényképeznem, annak is a nőstényét. http://www.hummingbirds.net/rubythroated.html
Minden esetre nem elégszem meg ennyivel legközelebb megpróbálok közelebb jutni. Nem adom fel :)
Hát ez volt még a nagy projekt a pihenésre. A többi kép csak kis ráadás. Még ami kicsit különlegesebb az a pillangó, amely a Monarch nevet viseli és arról híresek, hogy ősszel tömegesen vonulnak le Canadából és Amerikából egészen Mexikóig a Baja Sivatagba (ami nem 100km).
Na talán megkéne változtatni a blog nevét Andi&Aron Geographic-ra, mert kicsit profilt váltottunk :)
Puszi Mindenkinek www.vdartphoto.com
 |
| Ruby-Throated Hummingbird |
 |
| Ruby-Throated Hummingbird |
 |
| Monarch Butterfly |
 | |
|
 |
| És az a bizonyos naplemente 90 fokkal elfordulva :) |
2011. július 30., szombat
Az első...
Sziasztok!
Megérkeztünk az élménybeszámolóval! Na most aztán akinek van ideje, az olvashat bőven, mert nem fogjuk rövidre!
Július 24-én vasárnap megvolt az első itteni esküvőnk, Wendy és David nagy napját örökíthettük meg egy nagyon szép helyen. Reggel 8kor indultunk itthonról, vasárnap, és 9kor már ott is voltunk az esküvő helyszínén.Leparkoltunk, és szépen körülnéztünk. Maga a park és az épület is nagyon szép volt. Zöld fű, vagyis inkább gyep, virágok, oszlopos terasz, kőfal, fák, pad, szép épület a háttérnek, erdő kis ösvénykével, és persze a tó. Ugyanis egy tóparton volt a helyszín. Csak sajnos az előző éjjeli eső miatt az azúrkék szín helyett erősen csokibarna árnyalatban láthattuk a tavat... (jelenleg épp ezt retusáljuk erősen)
Fél 11kor nekifogtunk a melónak. Én az emeleten a lányos szobában, Áron lent a fiús szobában. Fotóztuk a készülődést, amennyire a körülmények engedték.
12kor kezdtünk fotózni. Borús ég, szóval minden csupa szürkés, és persze tök fehér égbolt. Jajj, de jóóóó... De legalább nem sültünk meg a napon. Egész jól telt, szépen csináltuk a képeket, sőt, néha a nap is kisütött. De azért jól telt, a fények ellenére is.
A fotózás után aztán jött egy kis fejetlen rohangálás, érkeztek a vendégek, stb... A csaj átöltözött a nagy ruhába. 3kor kezdődött volna a ceremónia, a lelkész iszonyatrosan jó fej volt. Mi persze már 2:45kor kint vagyunk, a nap csodásan kisütött és aszalódunk fekete ruhában a 33 fokban a tűző napon, plusz a videós is. Csakhogy néhány vendég nem érkezett meg, még úton voltak, úgyhogy vártunk. A napon. Semmi baj... Hallgattuk a vonóshármast, akik csodaszépen játszottak a háttérben.
Tökéletesen lezajlott a szertartás, nem volt semmi extra, de szép volt. Jók lettek a képek, a gyűrűhúzás, a csók, az aláírás, ment minden a lehető legjobban, könnyen tudtunk dolgozni.
Aztán életünk egyik legjobb csokordobása sikerült, mármint fotóügyileg. És persze a szokásos nagycsoportos kép, meg a családi fotók, ami itt nagyon fontos része a fotózásnak. Amikor ezzel megvoltunk, akkor még a bridal party-val (4 groomsmen, 4 bridesmaid) és a párral kicsit lementünk a parkba ökörködni. Futtattuk őket a füvön, ugráltak, persze a szép egyenruhájukban. Jópofa volt. És nagyon élvezték.
Aztán a menyasszony ismét átöltözött, meg a srác is. Most tűzpiros hosszú ruhába, arany hímzéssel rajta, és a srácon is ilyen zubbony. Ugye a lány kínai. De nagyon szép volt. Bejöttek a terembe, bevonult az összes koszorúslány, a szülők, ennek itt nagy szerepe van. Majd vacsi.
Saláta volt párolt pirított garnélarákkal az előétel. Majd sun-dried paradicsommal és feta sajttal töltött pirított csirkemell, kis krumplival és spárgával meg bébirépával jött. Végül egy szelet csokitorta, habbal és egy csokiba mártott eperrel volt a desszert. A fogások előtt voltak a beszédek.
Vacsi után a csaj ismét átöltözött, ismét piros ruhába, de ez egy magasnyakú arannyal hímzett szűk ruha volt. Szép volt benne. Ja, minden ruhához friss smink és új hajköltemény.
Aztán tortavágás. Na, ez nagyon korrekt volt. Egyrészt: torta előre ki volt készítve, szóval már korábban volt lehetőség nyugodtan szépen lefotózni. Másrészt: nagyon szép torta volt. Kicsi, egyszerű, de nagyon szép.
Nyitótánc után jött a buli. A nagyi, aki bőven túl a 80 évén, és egész nap fapofával ült, amikor megszólalt ACDC-től a You shook me all night long szám, felpattant és nyomta ezerrel a táncot... Jópofa volt nagyon. Éjjel 10:30kor végeztünk. Nagyon jó első élmény volt, mindenki nagyon kedves volt és értékelték a munkánkat és a hozzáállásunkat. Jelenleg a képeket retusáljuk ezerrel. Azért 3 kép mutatóba már van, a többi pedig hamarosan látható lesz majd a honlapunkon szerintem. És itt kell megjegyezzük, hogy DÁVID ÉS BEE: NAGYON HIÁNYOZTATOK ERRŐL A MUTATVÁNYRÓL! Most ennyi, remélem még ennyi olvasás után van erőtök a képeket megnézni és reagálni nekünk! Puszilunk mindenkit, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Megérkeztünk az élménybeszámolóval! Na most aztán akinek van ideje, az olvashat bőven, mert nem fogjuk rövidre!
Július 24-én vasárnap megvolt az első itteni esküvőnk, Wendy és David nagy napját örökíthettük meg egy nagyon szép helyen. Reggel 8kor indultunk itthonról, vasárnap, és 9kor már ott is voltunk az esküvő helyszínén.Leparkoltunk, és szépen körülnéztünk. Maga a park és az épület is nagyon szép volt. Zöld fű, vagyis inkább gyep, virágok, oszlopos terasz, kőfal, fák, pad, szép épület a háttérnek, erdő kis ösvénykével, és persze a tó. Ugyanis egy tóparton volt a helyszín. Csak sajnos az előző éjjeli eső miatt az azúrkék szín helyett erősen csokibarna árnyalatban láthattuk a tavat... (jelenleg épp ezt retusáljuk erősen)
Fél 11kor nekifogtunk a melónak. Én az emeleten a lányos szobában, Áron lent a fiús szobában. Fotóztuk a készülődést, amennyire a körülmények engedték.
12kor kezdtünk fotózni. Borús ég, szóval minden csupa szürkés, és persze tök fehér égbolt. Jajj, de jóóóó... De legalább nem sültünk meg a napon. Egész jól telt, szépen csináltuk a képeket, sőt, néha a nap is kisütött. De azért jól telt, a fények ellenére is.
A fotózás után aztán jött egy kis fejetlen rohangálás, érkeztek a vendégek, stb... A csaj átöltözött a nagy ruhába. 3kor kezdődött volna a ceremónia, a lelkész iszonyatrosan jó fej volt. Mi persze már 2:45kor kint vagyunk, a nap csodásan kisütött és aszalódunk fekete ruhában a 33 fokban a tűző napon, plusz a videós is. Csakhogy néhány vendég nem érkezett meg, még úton voltak, úgyhogy vártunk. A napon. Semmi baj... Hallgattuk a vonóshármast, akik csodaszépen játszottak a háttérben.
Tökéletesen lezajlott a szertartás, nem volt semmi extra, de szép volt. Jók lettek a képek, a gyűrűhúzás, a csók, az aláírás, ment minden a lehető legjobban, könnyen tudtunk dolgozni.
Aztán életünk egyik legjobb csokordobása sikerült, mármint fotóügyileg. És persze a szokásos nagycsoportos kép, meg a családi fotók, ami itt nagyon fontos része a fotózásnak. Amikor ezzel megvoltunk, akkor még a bridal party-val (4 groomsmen, 4 bridesmaid) és a párral kicsit lementünk a parkba ökörködni. Futtattuk őket a füvön, ugráltak, persze a szép egyenruhájukban. Jópofa volt. És nagyon élvezték.
Aztán a menyasszony ismét átöltözött, meg a srác is. Most tűzpiros hosszú ruhába, arany hímzéssel rajta, és a srácon is ilyen zubbony. Ugye a lány kínai. De nagyon szép volt. Bejöttek a terembe, bevonult az összes koszorúslány, a szülők, ennek itt nagy szerepe van. Majd vacsi.
Saláta volt párolt pirított garnélarákkal az előétel. Majd sun-dried paradicsommal és feta sajttal töltött pirított csirkemell, kis krumplival és spárgával meg bébirépával jött. Végül egy szelet csokitorta, habbal és egy csokiba mártott eperrel volt a desszert. A fogások előtt voltak a beszédek.
Vacsi után a csaj ismét átöltözött, ismét piros ruhába, de ez egy magasnyakú arannyal hímzett szűk ruha volt. Szép volt benne. Ja, minden ruhához friss smink és új hajköltemény.
Aztán tortavágás. Na, ez nagyon korrekt volt. Egyrészt: torta előre ki volt készítve, szóval már korábban volt lehetőség nyugodtan szépen lefotózni. Másrészt: nagyon szép torta volt. Kicsi, egyszerű, de nagyon szép.
Nyitótánc után jött a buli. A nagyi, aki bőven túl a 80 évén, és egész nap fapofával ült, amikor megszólalt ACDC-től a You shook me all night long szám, felpattant és nyomta ezerrel a táncot... Jópofa volt nagyon. Éjjel 10:30kor végeztünk. Nagyon jó első élmény volt, mindenki nagyon kedves volt és értékelték a munkánkat és a hozzáállásunkat. Jelenleg a képeket retusáljuk ezerrel. Azért 3 kép mutatóba már van, a többi pedig hamarosan látható lesz majd a honlapunkon szerintem. És itt kell megjegyezzük, hogy DÁVID ÉS BEE: NAGYON HIÁNYOZTATOK ERRŐL A MUTATVÁNYRÓL! Most ennyi, remélem még ennyi olvasás után van erőtök a képeket megnézni és reagálni nekünk! Puszilunk mindenkit, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. július 22., péntek
RETROPIKNIK a 1000 Islands szívében
Sziasztok!
Hát ismét sikerült kicsit elhanyagolnunk a blogot, de cserébe most felrakunk 1-2 képet is :)
Mostmár lassan 2 hete hétvégén elmentünk a kedvenc helyünkre a 1000 szigethez, hogy kicsit kiszabaduljunk a városból. Szóval elkocsikáztunk a Szent Lőrinc folyó torkolatáig, ott átmentünk Amerikába, es ott bementünk egy nemzeti parkba, ugyanis onnan indult a hajókirándulás.
Mondanom se kell, hogy kellemesen fújt a szél a vizen, és az idegenvezetőnk jobbnál jobb sztorikat mesélt a szigetekről, elásott kincsekről, érdekes emberekről és egy II. Világháborús német tengeralattjátóról, ami állítólag anno felhajózótt az oceántól az Ontario tóig a Szt. Lőrinc folyón. Persze ezeknek a fele sem igaz, vagy mégis? Minden esetre jó volt hallgatni a sztorikat, közben nézelődni, visszaintegetni a szebbnél szebb szigetkről integető nénikéknek.
A hajókázás után /merthogy kiszívott minket a nap és a víz, nomeg a friss levegő :)/ kerestünk egy kellemes kis árnyékos asztalt, ahol kezdetét vette a mi kis magyar retro piknikünk....egy kis rántott husival, meg paradicsommal, friss kenyérrel, meg svájci bicskával.
Szóval íme egy kis ízelítő mindebből képek formájában.
Azóta persze megint visszaállt minden a régi kerékvágásba....suli...képek...stb.
És persze egy kis extra adalék az első kanadai esküvő, ami most vasárnap lesz :) Mi már nagyon várjuk, persze egy kicsit azért izgulunk
Reméljünk ti mind jól vagytok.
Puszi Andi és Áron www.vdartphoto.com
Hát ismét sikerült kicsit elhanyagolnunk a blogot, de cserébe most felrakunk 1-2 képet is :)
Mostmár lassan 2 hete hétvégén elmentünk a kedvenc helyünkre a 1000 szigethez, hogy kicsit kiszabaduljunk a városból. Szóval elkocsikáztunk a Szent Lőrinc folyó torkolatáig, ott átmentünk Amerikába, es ott bementünk egy nemzeti parkba, ugyanis onnan indult a hajókirándulás.
Mondanom se kell, hogy kellemesen fújt a szél a vizen, és az idegenvezetőnk jobbnál jobb sztorikat mesélt a szigetekről, elásott kincsekről, érdekes emberekről és egy II. Világháborús német tengeralattjátóról, ami állítólag anno felhajózótt az oceántól az Ontario tóig a Szt. Lőrinc folyón. Persze ezeknek a fele sem igaz, vagy mégis? Minden esetre jó volt hallgatni a sztorikat, közben nézelődni, visszaintegetni a szebbnél szebb szigetkről integető nénikéknek.
A hajókázás után /merthogy kiszívott minket a nap és a víz, nomeg a friss levegő :)/ kerestünk egy kellemes kis árnyékos asztalt, ahol kezdetét vette a mi kis magyar retro piknikünk....egy kis rántott husival, meg paradicsommal, friss kenyérrel, meg svájci bicskával.
Szóval íme egy kis ízelítő mindebből képek formájában.
Azóta persze megint visszaállt minden a régi kerékvágásba....suli...képek...stb.
És persze egy kis extra adalék az első kanadai esküvő, ami most vasárnap lesz :) Mi már nagyon várjuk, persze egy kicsit azért izgulunk
Reméljünk ti mind jól vagytok.
Puszi Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. július 8., péntek
Eltelt egy hét a suliban
Halihó!
Eltelt egy újabb hét az iskolapadban, nem mondom, hogy hű de klassz nyáron iskolába járni... Megkaptunk jópár feladatot amit még a szünet előtti hajrában kellett leadni, eddig minden jól sikerült. Még csak A és A+ jegyeim vannak, bár ez hamarosan lehet picit változni fog, a stúdiós órára beadott házimra nem vagyok valami büszke... Majd meglátjuk a tanár mit ad rá. Igaz, az csak egy jegy a sok közül, és nem esik nagy súllyal latba, de alkothattam volna jobbat is, azt hiszem. De ennyire volt erőnk és energiánk, no meg főleg időnk.
Ma szépen rendbetettük a lakást, az iratokat, a sulis dolgaimat, szóval most olyan kis rendezettek a körülmények. El is fáradtam, pedig ma nem volt hosszú napom. A tanítás is újra beindult a héten, és most egész jó volt, mert a lüke esszék helyett nyelvtant kellett tanítsak, mégpedig a passzívot. Na, ezzel nem volt baj! :)
Másról nem nagyon tudunk beszámolni, várjuk a könyvet hogy megérkezzen, és hamarosan itt az esküvő is, de addig semmi extrára nem számítunk. Úgyhogy megyek is lefeküdni, éjfél van mindjárt... De hurrá, itt a hétvége! Puszilunk mindenkit, élvezzétek a nyarat, most itt is dögmeleg van, úgyhogy nem fázunk!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Eltelt egy újabb hét az iskolapadban, nem mondom, hogy hű de klassz nyáron iskolába járni... Megkaptunk jópár feladatot amit még a szünet előtti hajrában kellett leadni, eddig minden jól sikerült. Még csak A és A+ jegyeim vannak, bár ez hamarosan lehet picit változni fog, a stúdiós órára beadott házimra nem vagyok valami büszke... Majd meglátjuk a tanár mit ad rá. Igaz, az csak egy jegy a sok közül, és nem esik nagy súllyal latba, de alkothattam volna jobbat is, azt hiszem. De ennyire volt erőnk és energiánk, no meg főleg időnk.
Ma szépen rendbetettük a lakást, az iratokat, a sulis dolgaimat, szóval most olyan kis rendezettek a körülmények. El is fáradtam, pedig ma nem volt hosszú napom. A tanítás is újra beindult a héten, és most egész jó volt, mert a lüke esszék helyett nyelvtant kellett tanítsak, mégpedig a passzívot. Na, ezzel nem volt baj! :)
Másról nem nagyon tudunk beszámolni, várjuk a könyvet hogy megérkezzen, és hamarosan itt az esküvő is, de addig semmi extrára nem számítunk. Úgyhogy megyek is lefeküdni, éjfél van mindjárt... De hurrá, itt a hétvége! Puszilunk mindenkit, élvezzétek a nyarat, most itt is dögmeleg van, úgyhogy nem fázunk!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. július 4., hétfő
hazaértünk szerencsésen
Sziasztok!
Csak gondoltam megosztjuk mindenkivel, hogy szerencsésen visszaértünk Kanadába, holnaptól (azaz mától) indul a suli és a többi őrültködés. Most csak ennyi ez a kis bejegyzés, mert hajnali két óra van már, és reggel kelni kell. Szerencsére nem túl korán, de azért mégiscsak ideje ágyba bújni. Sok puszi mindenkinek, remélem hamarosan ismét tudunk jelentkezni és nem kell várjatok sokat a következő bejegyzésre!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Csak gondoltam megosztjuk mindenkivel, hogy szerencsésen visszaértünk Kanadába, holnaptól (azaz mától) indul a suli és a többi őrültködés. Most csak ennyi ez a kis bejegyzés, mert hajnali két óra van már, és reggel kelni kell. Szerencsére nem túl korán, de azért mégiscsak ideje ágyba bújni. Sok puszi mindenkinek, remélem hamarosan ismét tudunk jelentkezni és nem kell várjatok sokat a következő bejegyzésre!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. július 3., vasárnap
vége a vakációnak
Halihó!
Sajnos vége a szünidőnek... Ez mind a nyári szünet volt, amiben most részünk lehetett... kemény egy teljes hét. De nagyon jól esett pihenni kicsit, és végre nem a mindennapos dolgokkal foglalkozni. A gyümiszedés-lekvárfőzés eredménye egészen jó lett, picit hígabb talán mint kéne, de csak éppenhogy, cserébe fele annyi cukrot tettünk bele, szóval sokkal egészségesebb.
Ma is voltunk a gyümölcsös helyen, szedtünk kis ribizlit és fincsi fekete szemű ropogós cseresznyét... nyamm... Meg egy kis meggyet, amiből gyorsan főztem is egy fincsi meggylevest, és büszkén dicsekszem vele, hogy isteni lett...
Holnap indulunk haza, de csak késő este. Más program már nem nagyon van, még holnap egy kis meggyszedés és magozás, hogy legyen mit befagyasztani. Sok puszi, Kanadából ismét jelentkezünk!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Sajnos vége a szünidőnek... Ez mind a nyári szünet volt, amiben most részünk lehetett... kemény egy teljes hét. De nagyon jól esett pihenni kicsit, és végre nem a mindennapos dolgokkal foglalkozni. A gyümiszedés-lekvárfőzés eredménye egészen jó lett, picit hígabb talán mint kéne, de csak éppenhogy, cserébe fele annyi cukrot tettünk bele, szóval sokkal egészségesebb.
Ma is voltunk a gyümölcsös helyen, szedtünk kis ribizlit és fincsi fekete szemű ropogós cseresznyét... nyamm... Meg egy kis meggyet, amiből gyorsan főztem is egy fincsi meggylevest, és büszkén dicsekszem vele, hogy isteni lett...
Holnap indulunk haza, de csak késő este. Más program már nem nagyon van, még holnap egy kis meggyszedés és magozás, hogy legyen mit befagyasztani. Sok puszi, Kanadából ismét jelentkezünk!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. június 30., csütörtök
Áron füvet nyír
még egy életjel júniusban...
Sziasztok!
Először is, nagyon köszönjük az aggódást, és hogy ennyire hiányoltatok minket és a bejegyzéseinket. Néhányan már tudjátok, hogy sajnos volt okunk elhallgatni, de most pár szóban elmeséljük mindezt azoknak is, akik csak türelemmel várták hogy írjunk a blogra, és nem sejthették, miért ez a nagy csend részünkről.
Ott kezdeném, hogy Áron édespaja jól ránkijesztett, ugyanis majdnem elvesztettük hirtelen. Senkinek soha nem kívánjuk, hogy hajnlaban ilyen híreket kapjon telefonon, és közben ennyire távol legyen a szeretteitől. De most már csak egy a lényeg: úgy tűnik, hogy Áron apukája erős ember, és nagy benne az akarat, meg a családban is, és már a felépülés útján van. Igaz, még sajnos van mit lépegetnie ezen az úton, de bízunk benne és nagyon szorítunk, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legjobban meggyógyuljon. Mindenkinek, aki tudott erről, köszönjük a támogatást, a bíztetó szavakat és a virtuális öleléseket. És mindenkitől, aki nem tudott erről, bocsánatot kérünk, hogy nem jelentkeztünk, de eléggé megterhelő időszak volt ez.
Persze a munka sem állt meg mindeközben. Végig dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy három hét alatt ha jól emlékszem összesen két szabadnap volt, akkor is volt mit tenni bőven. A suli is durva, most már nem egyszer fordult elő, hogy éjjel 11 után végeztünk... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is suliban leszek éjjel negyed 12kor... de hát ilyen is van, most már tudom. Szóval haza csak aludni jártunk, fogalmazzunk úgy, hogy minden éjjel hajnali egy körül félájultan estünk be az ágyba, és reggel 7 körül kelni kellett. Eléggé elfáradtunk, bár végig az lebegett a szemünk előtt, hogy majd megyünk Beához pihenni és majd ott milyen jó lesz nekünk. (zárójelben megjegyzem, hogy most épp itt vagyunk Beánál, és bizony itt most nagyon jó nekünk)
Bocsássatok meg, ha kissé össze-vissza ez a bejegyzés, de ahogy jönnek a gondolatok, már írom is le őket nektek. Szóval közben aláírtunk szerződéseket, így jövő évre már 3 esküvőnk van, aminek nagyon örülünk. Erről jut eszembe, képzeljétek, bejutottunk egy nagyon nagy esküvő-kiállításra, jövő év januárjában! Ez számunkra óriási hír, és már eléggé lemondtunk róla, de mégis sikerült! A kiállítás 3 napos lesz, és ezalatt kb 15 ezer látogatóra számítanak, amiből kb. 5-6ezer a menyasszony! Fel kell kössük amink van, de nagyon izgatottak vagyunk ezügyben. És már az új promó könyv rendelését is leadtuk, annál a stúdiónál, akikkel már évek óta szerettünk volna együtt dolgozni, de sosem léptünk ezügyben... Most léptünk, hajlandóak velünk dolgozni, és már el is készítettük a legújabb bemutató könyvünket. Nagyon várjuk, hogy megérkezzen és a kezünkbe vehessük! Metálfényű, kasírozott, simára nyílik, nyomtatott fémborító, fekete nappa-bőr kötés és hátoldal... Jajj, elég izgatottak vagyunk!
Na, még valamit mesélek, aztán elhallgatok... A piros autónk felmondta a szolgálatot, és elég gyorsan kellett cselekedni: szóval vettünk egy másikat. Ez egy fekete Honda Accord, fiatalabb, és jelenleg nagyon szeretjük. Pont ma pucoltuk ki, úgyhogy már tényleg a miénknek érezzük. Ez sem volt egyszerű, hiszen épp munkába menet adta meg magát a másik, úgyhogy örülünk, hogy sikerült mindent egy hétvége alatt lerendezni. Volt minden ezalatt... 30km/h hazafelé, autóbérlés, telefonálgatás ezerrel, újabb tütü levizsgáztatása, átírása... Kalandokkal teli napokat okozott ez is, de túlestünk rajta, mint mindenen, hiszen ismertek minket!
Na, most nekiállok és megkeresem azt a fűnyírós videót és egy két képet Áronról, amit egy hónapja ígértem. Most is aktuális, hiszen tegnap nyírta le éppen újra a füvet! Sok sok puszit küldünk mindenkinek, és nagyon ölelünk mindenkit, és remélem ennek a tartalmas bejegyzésnek köszönhetően picit elnézitek, hogy mekkora szünetet tartottunk a beszámolókkal. Puszi, sziasztok, vigyázzatok magatokra!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Először is, nagyon köszönjük az aggódást, és hogy ennyire hiányoltatok minket és a bejegyzéseinket. Néhányan már tudjátok, hogy sajnos volt okunk elhallgatni, de most pár szóban elmeséljük mindezt azoknak is, akik csak türelemmel várták hogy írjunk a blogra, és nem sejthették, miért ez a nagy csend részünkről.
Ott kezdeném, hogy Áron édespaja jól ránkijesztett, ugyanis majdnem elvesztettük hirtelen. Senkinek soha nem kívánjuk, hogy hajnlaban ilyen híreket kapjon telefonon, és közben ennyire távol legyen a szeretteitől. De most már csak egy a lényeg: úgy tűnik, hogy Áron apukája erős ember, és nagy benne az akarat, meg a családban is, és már a felépülés útján van. Igaz, még sajnos van mit lépegetnie ezen az úton, de bízunk benne és nagyon szorítunk, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legjobban meggyógyuljon. Mindenkinek, aki tudott erről, köszönjük a támogatást, a bíztetó szavakat és a virtuális öleléseket. És mindenkitől, aki nem tudott erről, bocsánatot kérünk, hogy nem jelentkeztünk, de eléggé megterhelő időszak volt ez.
Persze a munka sem állt meg mindeközben. Végig dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy három hét alatt ha jól emlékszem összesen két szabadnap volt, akkor is volt mit tenni bőven. A suli is durva, most már nem egyszer fordult elő, hogy éjjel 11 után végeztünk... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is suliban leszek éjjel negyed 12kor... de hát ilyen is van, most már tudom. Szóval haza csak aludni jártunk, fogalmazzunk úgy, hogy minden éjjel hajnali egy körül félájultan estünk be az ágyba, és reggel 7 körül kelni kellett. Eléggé elfáradtunk, bár végig az lebegett a szemünk előtt, hogy majd megyünk Beához pihenni és majd ott milyen jó lesz nekünk. (zárójelben megjegyzem, hogy most épp itt vagyunk Beánál, és bizony itt most nagyon jó nekünk)
Bocsássatok meg, ha kissé össze-vissza ez a bejegyzés, de ahogy jönnek a gondolatok, már írom is le őket nektek. Szóval közben aláírtunk szerződéseket, így jövő évre már 3 esküvőnk van, aminek nagyon örülünk. Erről jut eszembe, képzeljétek, bejutottunk egy nagyon nagy esküvő-kiállításra, jövő év januárjában! Ez számunkra óriási hír, és már eléggé lemondtunk róla, de mégis sikerült! A kiállítás 3 napos lesz, és ezalatt kb 15 ezer látogatóra számítanak, amiből kb. 5-6ezer a menyasszony! Fel kell kössük amink van, de nagyon izgatottak vagyunk ezügyben. És már az új promó könyv rendelését is leadtuk, annál a stúdiónál, akikkel már évek óta szerettünk volna együtt dolgozni, de sosem léptünk ezügyben... Most léptünk, hajlandóak velünk dolgozni, és már el is készítettük a legújabb bemutató könyvünket. Nagyon várjuk, hogy megérkezzen és a kezünkbe vehessük! Metálfényű, kasírozott, simára nyílik, nyomtatott fémborító, fekete nappa-bőr kötés és hátoldal... Jajj, elég izgatottak vagyunk!
Na, még valamit mesélek, aztán elhallgatok... A piros autónk felmondta a szolgálatot, és elég gyorsan kellett cselekedni: szóval vettünk egy másikat. Ez egy fekete Honda Accord, fiatalabb, és jelenleg nagyon szeretjük. Pont ma pucoltuk ki, úgyhogy már tényleg a miénknek érezzük. Ez sem volt egyszerű, hiszen épp munkába menet adta meg magát a másik, úgyhogy örülünk, hogy sikerült mindent egy hétvége alatt lerendezni. Volt minden ezalatt... 30km/h hazafelé, autóbérlés, telefonálgatás ezerrel, újabb tütü levizsgáztatása, átírása... Kalandokkal teli napokat okozott ez is, de túlestünk rajta, mint mindenen, hiszen ismertek minket!
Na, most nekiállok és megkeresem azt a fűnyírós videót és egy két képet Áronról, amit egy hónapja ígértem. Most is aktuális, hiszen tegnap nyírta le éppen újra a füvet! Sok sok puszit küldünk mindenkinek, és nagyon ölelünk mindenkit, és remélem ennek a tartalmas bejegyzésnek köszönhetően picit elnézitek, hogy mekkora szünetet tartottunk a beszámolókkal. Puszi, sziasztok, vigyázzatok magatokra!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. június 5., vasárnap
első e-session
Sziasztok!
Túl vagyunk az első eljegyzési fotózáson itt Kanadában. Jól sikerült, sőt, nagyon kellemesen csalódtunk a párban. Sokkal lazábbak voltak, mint ahogy azt vártuk az eddigi találkozásaink alapján. Sajnos késtek, és a nap már nagyon lemenőben volt (de nem ott ment le ahol kéne, szóval ez nem előnyös naplemente volt). Emiatt csak egy óránk volt fotózni. A képek viszont eléggé jól sikerültek. Ide is teszünk párat, de a honlapunkon meg lehet nézni, a VIP menüpontban, w&d a jelszó.
Ők már látták, és nagyon meg vannak elégedve, nagyon tetszenek nekik a fotók! Gondolhatjátok, ennek hogy örültünk! Na, gyorsan teszek még fel pár képet, és megyek aludni, mert már itt is késő van és holnap sok a tennivaló. Hamarosan jelentkezünk... egy Áron füvet nyír díjnyertes mini-videóval. Addig is sok sok puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Ők már látták, és nagyon meg vannak elégedve, nagyon tetszenek nekik a fotók! Gondolhatjátok, ennek hogy örültünk! Na, gyorsan teszek még fel pár képet, és megyek aludni, mert már itt is késő van és holnap sok a tennivaló. Hamarosan jelentkezünk... egy Áron füvet nyír díjnyertes mini-videóval. Addig is sok sok puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 27., péntek
Munka, Pihi, Utazás
A fenti képpel indítanám a beszámolót, hiszen amint látjátok, ismét a Niagarához utaztunk, persze ismét munka miatt. De sebaj, mert a meló csak szombat és vasárnap tartott, mi pedig már pénteken délután megérkeztünk és átvettük a hotelszobánkat. Utána kimentünk sétálni egy nagyot, és némi házifeladat-fotózást is megejtettünk a séta közben. Az idő nagyon szép volt, jó melegen sütött a nap, és élveztük hogy van időnk mászkálni kedvünkre. Ezt a panoráma-képet egy házi feladat miatt csináltuk, de az az igazság, hogy ha legközelebb megyünk valami szép helyre, biztosan fogunk még párat csinálni. Nem nehéz megoldani, és egész jó eredményeket lehet belőle kihozni, szóval azt hiszem még jön majd pár panoráma-fotó a későbbiekben.
A meló amúgy eltelt, elég nehéz volt és fárasztó, reggel korán kezdtünk és este 10ig ment a buli, szóval hullák voltunk. Vasárnap is este 9 után végeztem, Áron addigra már ott volt értem, sőt, a végén be is segített, pár táncot ő fotózott, addig én pihentettem magam. Na, szóval ha lassan is de eltelt a munka, aztán késő este jöttünk haza a Niagaráról. Közben átvariálták a beosztásunkat, és emiatt hirtelen úgy kellett döntenünk, hogy vagy másnap reggel indulunk Beához vagy júliusig nem nagyon tudunk menni. Hát hétfőn reggel persze hogy nekiindultunk a dolognak és meglátogattuk Beát.
Szerencsénkre gyönyörű időt fogtunk ki, mindhárom napra. Jól telt nagyon, grilleztünk, pihentünk, a kertben ücsörögtünk, vásároltunk. Csak rövid volt nagyon. Csütörtökön késő délután indulnunk kellett vissza. Sikerült addig addig húzzuk a hazaindulást, hogy végül késő este értünk Torontóba. Áronnak elvileg mennie kellett volna azonnal tovább még 160km-t, mert ma, azaz péntek reggel 8kor kezdődött a munka. De úgy látta jobbnak, ha nem indul tovább este, így ma hajnali fél négykor keltünk, és 4kor indult... este 10ig meló van, azt hiszem fog egy nagyon nagyot aludni ma éjjel.
Más nem történik velünk. Még annyi, hogy a suliban megpályáztam egy állást, angolt fogok tanítani az erre igényt tartó diákoknak. Felvettek, aminek örültünk nagyon. Igaz, hogy csak heti 5 órát tudtam most bevállalni, mert az órarendem ennyit enged, és Áron nem szeretné, ha a laza pénteki napomat elrontanám azzal hogy ottmaradok dolgozni a suliban délutánig. Én sem annyira szeretném... Szóval az 5 óra is több a semminél, aztán ha meg úgy alakul, akkor vállalhatok több órát is, azt adnának bőven, szóval csak rajtam múlik. Most szerdán kezdek!
Na, tényleg csak ennyi jut most eszembe. Én vasárnap este megyek dolgozni, Áron akkor jön haza, addig nem nagyon lesznek itt fejlemények. De ha valami eszembe jut, vagy a sulis házimat sikerül befejezzem akkor azt felteszem nektek! És tudom hogy mostanában ritkultak a bejegyzések részünkről, de a kommentek is megcsappantak ám! Várjuk hogy mi van veletek, mi van otthon, ha csak pár sorban is! Puszilunk nagyon mindenkit, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 16., hétfő
Scarborough Bluffs
Sziasztok!
Gondoltuk meglepünk titeket, és töltünk fel egy kis videót nektek. Frissítettünk firmware-t a kameránkon, és elmentünk ide a közelbe kipróbálni mit tud. Szóval a képek jellege inkább a kamera próbálgatását tükrözi. Ez most a mi "Velencei tavunk", csak itt Ontario tó a neve... De ez a hely közel van hozzánk nagyon, kb 15 percre, és nagyon szép. Igaz, amikor a videó készült, hűvös volt, fújt a szél és már erősen esteledett, de reméljük el tudjátok képzelni hogy milyen is lehet napsütésben. Majd egyszer úgy is megmutatjuk.
A hétvége eltelt, a munka nekem okés volt, Áronnak sajnos nagyon pocsék helyszín jutott, ahol szinte lehetetlen volt normálisan dolgozni. De túléltük ezt is, és várjuk hogy most hétvégén hova megyünk és hány napra.
És van még egy jó hír: tegnap este amikor hazaértünk, egy e-mail fogadott minket: idén szeptemberre minket választott egy pár! Ennek nagyon örültünk, mert azért ha lassacskán is, de alakulgatnak a dolgok.
Azt hiszem most ennyi újság van, ma pihenős napunk lesz, igyekszünk kipihenni a hétvégét. Sok sok puszi nektek, várjuk a megjegyzéseket a videóról (és minden másról)! Sziasztok!
Gondoltuk meglepünk titeket, és töltünk fel egy kis videót nektek. Frissítettünk firmware-t a kameránkon, és elmentünk ide a közelbe kipróbálni mit tud. Szóval a képek jellege inkább a kamera próbálgatását tükrözi. Ez most a mi "Velencei tavunk", csak itt Ontario tó a neve... De ez a hely közel van hozzánk nagyon, kb 15 percre, és nagyon szép. Igaz, amikor a videó készült, hűvös volt, fújt a szél és már erősen esteledett, de reméljük el tudjátok képzelni hogy milyen is lehet napsütésben. Majd egyszer úgy is megmutatjuk.
A hétvége eltelt, a munka nekem okés volt, Áronnak sajnos nagyon pocsék helyszín jutott, ahol szinte lehetetlen volt normálisan dolgozni. De túléltük ezt is, és várjuk hogy most hétvégén hova megyünk és hány napra.
És van még egy jó hír: tegnap este amikor hazaértünk, egy e-mail fogadott minket: idén szeptemberre minket választott egy pár! Ennek nagyon örültünk, mert azért ha lassacskán is, de alakulgatnak a dolgok.
Azt hiszem most ennyi újság van, ma pihenős napunk lesz, igyekszünk kipihenni a hétvégét. Sok sok puszi nektek, várjuk a megjegyzéseket a videóról (és minden másról)! Sziasztok!
http://vimeo.com/23799213
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 12., csütörtök
Munka a Niagaránál :)
Sziasztok!
Először is: sajnáljuk, hogy ennyire sokáig elhanyagoltunk benneteket és egy sort sem voltunk képesek a blogra írni. Minden nap terveztük, hogy majd most írunk, de valahogy minden nap el is maradt. De egy a lényeg: hogy egy picit kárpótoljunk titeket, ma nemcsak írunk, hanem képeket is teszünk fel! Ami nagy teljesítmény tőlünk mostanában.
A képek múlt héten készültek. Szerencsések voltunk, és Áronnal mindketten a Niagara vízesésnél kaptunk munkát, ráadásul mindketten 4 napos rendezvényt fotózhattunk. Ez azt is jelentette, hogy már szerdán kora délután elindultunk, találkoztunk egy párral akikkel a jövő évi esküvőjükről tárgyaltunk, majd az osztálytársamtól félúton elkértük az állványát, és olyan délután 5 körül megérkeztünk a szállodába. Kipakoltunk, aztán nekiindultunk és elmentünk a vízeséshez, amitől 10 percnyire volt a szállodánk. Sétálgattunk, fényképeztünk, élveztük a látványt. Kellemes idő volt, bár a vízesés mellett azért elég hűvös lett hamar. A képeken láthatjátok, hogy éppen "nagyon tavasz" van errefelé, vagyis csodálatosan szépen virágoznak a nárciszok. Nagyon tetszett, hogy ilyen szép sárga előteret tudunk adni a Niagarának, és nem csak a szokásos korlát feletti szemszögből tudjuk nektek megmutatni a vízesést. Szóval addig térdeltünk a korlátok előtt, míg alatta átnézve és átfotózva ezt a látványt kaptuk. Reméljük nektek is tetszik! Sajnos a nap már igen lemenőben volt, és emiatt a virágokat már nem sütötte meg szépen, de azért így is nem semmi látvány szerintünk!Persze azért nem hagytuk ki a tipikus fotókat sem, szóval mi is ügyesen feszítünk a vízesés előtt, és készült egy közös kép is. Aztán este elmentünk vacsorázni a Boston pizzériába, ahol ettünk egy fincsi pizzát, majd még ahogy kijöttünk az étteremből, észrevettünk néhány témát egy pár éjszakai képhez. A bowling hely az a pizzéria mellett van közvetlenül, és pontosan ott van mögötte az óriáskerék is. Nem volt nálunk állvány, a fotósabb szemű emberek ezt nézzék el nekünk...
Amúgy a négy napi meló brutáális volt, de sikeres is. Szerencsére túl vagyunk rajta és vasárnap este 8kor szerencsésen hazaértünk.
A képek múlt héten készültek. Szerencsések voltunk, és Áronnal mindketten a Niagara vízesésnél kaptunk munkát, ráadásul mindketten 4 napos rendezvényt fotózhattunk. Ez azt is jelentette, hogy már szerdán kora délután elindultunk, találkoztunk egy párral akikkel a jövő évi esküvőjükről tárgyaltunk, majd az osztálytársamtól félúton elkértük az állványát, és olyan délután 5 körül megérkeztünk a szállodába. Kipakoltunk, aztán nekiindultunk és elmentünk a vízeséshez, amitől 10 percnyire volt a szállodánk. Sétálgattunk, fényképeztünk, élveztük a látványt. Kellemes idő volt, bár a vízesés mellett azért elég hűvös lett hamar. A képeken láthatjátok, hogy éppen "nagyon tavasz" van errefelé, vagyis csodálatosan szépen virágoznak a nárciszok. Nagyon tetszett, hogy ilyen szép sárga előteret tudunk adni a Niagarának, és nem csak a szokásos korlát feletti szemszögből tudjuk nektek megmutatni a vízesést. Szóval addig térdeltünk a korlátok előtt, míg alatta átnézve és átfotózva ezt a látványt kaptuk. Reméljük nektek is tetszik! Sajnos a nap már igen lemenőben volt, és emiatt a virágokat már nem sütötte meg szépen, de azért így is nem semmi látvány szerintünk!Persze azért nem hagytuk ki a tipikus fotókat sem, szóval mi is ügyesen feszítünk a vízesés előtt, és készült egy közös kép is. Aztán este elmentünk vacsorázni a Boston pizzériába, ahol ettünk egy fincsi pizzát, majd még ahogy kijöttünk az étteremből, észrevettünk néhány témát egy pár éjszakai képhez. A bowling hely az a pizzéria mellett van közvetlenül, és pontosan ott van mögötte az óriáskerék is. Nem volt nálunk állvány, a fotósabb szemű emberek ezt nézzék el nekünk...
Amúgy a négy napi meló brutáális volt, de sikeres is. Szerencsére túl vagyunk rajta és vasárnap este 8kor szerencsésen hazaértünk.
Azóta most hétfőn elkezdődött a suli, es kicsit minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Puszilunk titeket. És reméljük tetszenek a képek.....
XOXOXO Andi és Áron www.vdartphoto.com
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)