Hmmm... Hol is kezdjük?

Sziasztok!

Indián kukorica (semmi photoshop trükk!)

Valóban azt sem tudjuk, hol is kezdjük újra a blogot, hiszen már jó ideje hallgatunk... De idő kellett újra belerázódni a mindennapokba, ráadásul hirtelen nagyon felpörgött minden és csak kapkodtuk a fejünket az elmúlt hetekben, na meg próbáltunk lépést tartani a saját magunk által diktált irammal.

Picike dísztökök

Áronnak az új munkája is igencsak hirtelen indult teljes erőbedobással. Csinálja is ügyesen, és csak három napig volt mások mellé beosztva tréningre, utána máris egyedül dolgozott, ami nem kis dolog. Sőt jövő hétre már két napra Master-nek is megtették, amin azért meglepődtünk. Minden nap az éppen együtt dolgozó fotósok közül egy ember ki van jelölve master-nek, ami némi extra papírmunkával jár, illetve gubanc esetén intézkedni kell. Ami meglepő, hogy azokon a napokon amikor Áron lesz master, a többi fotós már jóval régebb óta van a cégnél, mint ő, és ennek ellenére mégis Áront jelölte ki a főnök. Szóval reméljük ez jót jelent! :)

Hmmm... friss őszibarack

Egy hosszú asztal volt ilyen kis szőlős-dobozokkal megpakolva

Nekem a suli szintén zajlik, elég érdekes az órarendem. Hétfőn egész nap a stúdióban vagyunk, azt nagyon

Dekorációnak nagyon szép, de egy vagyonba került

élvezzük, idén embereket fotózunk és rengeteg különböző fénymódosító kelléket próbálunk ki, ami elég érdekes. Aztán kedden nekem nincs órám, így reggel 8:55től délután 4:45ig tanítok a learning centerben, na, az elég húzós... Szerdán elég csak 9kor induljak itthonról, de este fél 6ra érek haza. Na, a csütörtök a legdurvább: indulok itthonról reggel 7:20kor, folyamatosan óráim vannak és a kis szünetemben (felmentettek egy tantárgyból) déltől háromig tanítok, majd még este 6ig órám van. És 7:20ra érek haza. Szóval aznap a 12 óra simán megvan... mondjuk utána át is kapcsolok zombi üzemmódba. Viszont a péntek szabad, úgyhogy olyankor házi feladatok, takarítás, főzés, ami a csövön kifér...

Itt készültek a fenti képek

Az októberünk egyébként elég érdekesen fog alakulni. Holnap megyünk egy esküvő-kiállításra, ugyanaz a show amin márciusban voltunk és ami elég jó befektetésnek bizonyult. Ma arra kell felkészüljek. Aztán jövő héten szombaton másod és harmadfotózunk a taanárom mellett egy esküvőn. Másnap pedig Torontó első meleg esküvőkiállítására megyünk kiállítani, ami érdekes lesz azt hiszem. Addig még ha minden igaz, sikerül is összehozni egy ilyen jellegő gyors-portfóliót. És erre rá egy héttel pedig egy másik esküvőre megyünk a tanárommal. Közben valahol a mi egyik párunknak is kell csinálni egy jegyesfotózást. És ugye suli, meg Áronnak a meló (ezen a héten pl 42 óra meló plusz 6 óra vezetés). Remélem sikeresen érzékeltetem veletek, hogy nem unatkozunk...

Most már azt hiszem nagyjából mindenről beszámoltam, ami hirtelen eszembe jutott. Kéne kezdjek készülni a holnapi show-ra, úgyhogy elköszönésképpen remélem sikerül feltegyek egy-két képet, kicsit a szép őszi hangulatot idézve. 3 hete Beával elmentünk egy aranyos kis városkába, ahol készítettem pár képet. Már készülődtek a szőlő-fesztiválra, ami nagyon híres. És amiről ugyan képet nem csináltam, de el kell meséljem: a városkában van egy hölgy, aki évekkel ezelőtt nyitott egy kis bódét, ahol a környék jellegzetességét, szőlős pitét árult. Isteni finom és az emberek messziről utaztak ide Nápolyba (merthogy Naples a városka neve), hogy megkóstolhassák a pitét. A bódéból pedig szépen lassan egy teljes kis pékség és bolt lett, de még mindig a hölgy süti a pitéket. És mi is megkóstoltuk! Hát valóban nagyon nagyon fincsi volt, a hölgy megérdemli a hírnevét. Csak kár hogy olyan messze van! Na, tényleg elköszönök, mert már reggel 8 elmúlt és indul a nap. Puszilunk mindenkit, drukkoljatok nekünk holnap, és mostantól ismét lehet lesni a blogot, mert újból szeretnénk rendszeresebben jelentkezni! Sziasztok!

A környék még borús időben is gyönyörű.

És nem maradhat ki Bea csodaszépre és igen finomra sikerült töltött husija sem!

Andi és Áron            www.vdartphoto.com