Felgyorsultak az események

Sziasztok!
Az elmúlt napokban hihetetlenül felpörögtek a dolgok körülöttünk, szerencsére a jó irányba, de azért nem volt minden egyszerű. Kezdeném ott, hogy elhatároztuk, autót veszünk. Ez egy olyan város, egy olyan ország, ahol ugyan nagyon jó a tömegközlekedés, de mégis valahogy az az érzése az embernek, hogy autó nélkül nem lehet sokáig bírni. Szóval kezdtünk autókat nézegetni, nem akartunk túl drágát venni, és a biztosítás összege havonta itt nagyon azon múlik, hogy milyen kocsid van. Tehát eléggé behatárolt volt, hogy mikben gondolkodjunk.
Aztán szerencsénk lett, és a barátunk Csabi vett magának egy autót. Az övé így eladásra került, és mi kaptunk az alkalmon és megvettük. Két nap alatt el tudtunk intézni mindent, a műszakit és a zöldkártyát is, a rendszámtáblát is megvettük, szóval tegnap óta van autónk! Egy piros Pontiac Grand AM SE, nagyon kis vagány kocsi. Persze már nem új, de jól néz ki. Klímás, bőr belső minden, és nagyon jó állapotban van. Majd teszünk fel róla képeket!
Nem volt az sem véletlen, hogy ilyen gyorsan el kellett intézni, hogy legyen autónk. Áron ugyanis mától egy cégnek dolgozik fotósként, táncversenyeket kell fotózzon. A versenyek általában 3-4 naposak és persze belelógnak a hétvégébe, de a fizetés nem rossz és mégiscsak itteni fotós munkatapasztalatot jelent, ami majd jól mutat az önéletrajzon. Most indult el egy fél órája, ma kezd. Ez a rendezvény most négy napos, és azért elég brutális a napirend. 14 órát kell dolgozni egy nap. Na, azért mi ehhez picit hozzá vagyunk szokva, úgyhogy menni fog. Viszont mivel 120km-rel odébb van, így ott fog aludni Áron egész hétvégén. A cég foglalt szobát egy hotelben, és a benzinköltséget is állják. Elég korrektnek tűnnek, reméljük hogy ez így is marad.
Szóval most hétvégén egyedül leszek, és mi lesz 26-án? Hát a kiállítás! Áron nagynénje jön nekem segíteni, holnap délután érkezik. Mivel egyedül képtelenség lenne nekem eljutni egy másik városba és vinni meg összeszerelni a TV-t, és az egyéb kellékeket. Amúgy is jött volna, hogy segítsen nekünk amiben tud, de így most aztán nagyon jó, hogy eleve így terveztük! Nagyon sajnálom, hogy Áron nem lesz ott az első itteni kiállításon, de valamit valamiért. Majd igyekszem Beával ügyesen megoldani mindent. Azért azt majd elmesélem, hogy tudtuk ketten nők szétszedni, elvinni, összerakni, majd szétszedni és hazahozni és összerakni a TV-t... Lesz egy mutatvány, az biztos.
Tudom, hogy most jó sokat írok, de az elmúlt napok annyira pörgősek voltak, hogy képtelen voltam a géphez jutni és írni nektek. Most pótolom, remélem senkit sem untatok a hosszú beszámolóval.
Még dicsekedni is szeretnék. Az éjszakai Torontó városképpel neveztem a President's Wall nevű versenyre a suliban. Ez egy házi feladat volt, tehát a nevezés kötelező. A verseny annyit jelent, hogy mindenki egy fotót kell csináljon, és azt a verseny napján a teremben megnézi minden osztálytárs. Mindenkinek van szavazata, és a tanárnak vétójoga. A nyertes kép a Seneca elnökének irodájában kerül a falra, valami méregdrága keretezéssel. Amikor onnan lekerül, akkor a nyertes a keretet is megkapja. És a tanár szerint a nyertesnek jár az élethosszig tartó dicsekvési jog... Úgyhogy tegnap (nem voltam suliban, mert az autót intéztük) volt a verseny és az osztály egyöntetűen ezt a képet szavazta meg nyertesnek! Már ki is tették keretben a falra, majd holnap megyek be és megnézem!
Még egy apróság. Kedden este voltam önkénteskedni az orientáción, ahol erre a szakra jelentkezett emberkéknek tartott a programigazgató előadást, és lehetett kérdezni. Szóval mivel én a saját orientációmról lemaradtam (ugye nem tudtam csak ide elugrani egy-két órácskára) legalább most én is megtudtam egy pár dolgot a saját programomról.
Azt hiszem mára ennyi. Gyertek és meséljetek pár szóban Ti is, hogy mi van veletek, vagy írjatok e-mailt, mert kezdenek elmaradni a levelek tőletek és bizony hiányoznak, hiányoztok! Sok sok puszi, még holnap igyekszem bejelentkezni, de ha nem sikerül, akkor a kiállítás utáán tutira jövök mesélni! És majd ha tudok valamit Áronról, megírom azt is! Sziasztok!
Andi és Áron   www.vdartphoto.com