Ismét Kanadából jelentekezünk, némi húsvéti és szünetes élménybeszámolóval. A húsvét és a szünet első fele is kellemesen telt el, Bea bizony agyon kényeztetett minket. Minden nap valami finomsággal készült nekünk, és minden nap jött velünk és türelmesen járta végig a boltokat napokon keresztül, hogy találjak már végre egy cipőt ami tetszik és kényelmes is. (naná hogy nem létezik olyan cipő, ami jó magas sarkú, de kényelmes, és a fazonja is tetszik, és lehet benne rohangálni, és bőr és fekete, és kicsit elegáns, de nem nagyon... szóval nem találtam, csodálkoztok?)
Nem baj, mert Áronnak találtunk három pár cipőt is... Persze egy boltban, kedvezményesen, fél óra alatt. Hmmm... érdekes.
Szóval az időjárás sem volt kegyes hozzánk sajnos. Szinte végig esett az eső, fújt a szél, kellemetlen hűvös is volt. Ha néha elállt az eső, és ki lehetett vona egy picit ülni a kerbe, akkor meg jött a szél... Azért egyik este egész kellemesre sikerült naplementekor az idő. Kimentünk a tópartra, ahol készült pár kép, és azokat majd mindjárt ügyesen igyekszem összeszedni és feltenni ide. Na, ez a két kép az, amit most választottam. Áron játszott el a kavicsokkal, szerintem tuti jó kis kép lett belőle. Az alsót meg kivételesen én csináltam , bár nem én szoktam a tájképeket fotózni kettőnk közül.Az utolsó nap, kedden, pedig elmentünk egy kicsit jobban kirándulni, vagyis egy másik tó partjára sétálni, és arra a két órára sikerült jó meleget és napsütést kifogni. Előtte és utána szakadó eső, nyári vihar, dörgött és villámlott... Ennél a tónál is csináltunk képeket, ezeket is igyekszem megmutatni, ha egyáltalán most itthon van a kártya és a kártyaolvasó... Mindjárt kiderül. Sorry, nem találom. Majd legközelebb.
Más. Először is, kérem a szülőket és más felnőtteket a következő részt átugrani. Tegyék ezt a gyengébb idegzetű fiatalok is... Szóval. Egyik kedves ismerősünk nem kicsit szereti a fegyvereket (és ért is hozzá). Egy egész kis gyűjteménye van otthon, szóval a nappaliban a kisasztalra alulról egy puska van felragasztva, a bejárati ajtó mellett másik puska, stb... egy a lényeg: végre lehetőségünk volt kipróbálni a lövészetet éles lőszerrel. Nem is akármilyen pisztolyt sikerült kipróbáljunk! A világ második legerősebb kézifegyverét, egy Magnum 357-est, alias Dirty Harry... Csak hogy jobban átérezzétek, itt egy kép (sajna nálunk még telefon sem volt, szóval ezt most nem tudtuk mi lefotózni):
Szép a "kicsike", ugye? Tudjátok, hogy van némi vonzalmam a fegyverek iránt, szóval nekem ez igen nagy dolog volt! Ezt a lehetőséget tojta a fura lelkületű húsvéti nyuszim. Először egy 38-as lőszerrel lőttünk, ami így elsőre már nem rossz. Természetesen füldugó a fülben, mert igen hangos, még szabadtéren is. A 38-as kaliberrel kétszer lőttem, kettőből kettő talált is. Pedig elég rendesen visszarúg a pisztoly, szóval nem egyszerű megtartani. Nagy élmény volt már maga az is, hogy valóban érezni lehetett az erejét, azt, hogy bizony stabilan kell fogni, és így is ránt az ember kezén felfele. Na, ezután jött az igazi menet! Előkerült a nagytesó, vagyis a 357-es töltény. Húúúúúú.... Hát az valami iszonyat durva volt. Az a töltény egy medvét is leszed, könnyedén. El tudjátok képzelni, mit tett a vízzel töltött 2 literes palackkal??? Szétszedte, teljesen. Ami durva, hogy még a füldugón keresztül is iszonyat hangos, és akkorát rúg vissza, hogy az hihetetlen. Rendesen az egész karon és vállon érzed a lökést. Sőt, ha a másik ember lő vele, és a közelben állsz, érzed a lökéshullámot. Nagyon tuti! Ezzel is kettőt lőhettem, és ezzel is kettőből kettő talált. Szóval nagyon büszke vagyok magamra, meg Áronra is, ő is ügyesen lőtt vele! De ismertek, nekem ez egy fokkal nagyobb élmény volt. Még az ismerősünk is viccelődött, hogy született tehetség vagyok. A töltényeket elhoztam emlékbe...Na, mára ennyi a beszámoló. Ideje nekifogjak a dolgoknak, kicsit összepakolni. Holnap elvileg én is dolgozom egy táncos rendezvényen, szóval szorítsatok hogy jól sikerüljön! Na meg vasárnap is dolgozunk. Puszi mindenkinek, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
