Ismét Kanadából jelentekezünk, némi húsvéti és szünetes élménybeszámolóval. A húsvét és a szünet első fele is kellemesen telt el, Bea bizony agyon kényeztetett minket. Minden nap valami finomsággal készült nekünk, és minden nap jött velünk és türelmesen járta végig a boltokat napokon keresztül, hogy találjak már végre egy cipőt ami tetszik és kényelmes is. (naná hogy nem létezik olyan cipő, ami jó magas sarkú, de kényelmes, és a fazonja is tetszik, és lehet benne rohangálni, és bőr és fekete, és kicsit elegáns, de nem nagyon... szóval nem találtam, csodálkoztok?)
Nem baj, mert Áronnak találtunk három pár cipőt is... Persze egy boltban, kedvezményesen, fél óra alatt. Hmmm... érdekes.
Szóval az időjárás sem volt kegyes hozzánk sajnos. Szinte végig esett az eső, fújt a szél, kellemetlen hűvös is volt. Ha néha elállt az eső, és ki lehetett vona egy picit ülni a kerbe, akkor meg jött a szél... Azért egyik este egész kellemesre sikerült naplementekor az idő. Kimentünk a tópartra, ahol készült pár kép, és azokat majd mindjárt ügyesen igyekszem összeszedni és feltenni ide. Na, ez a két kép az, amit most választottam. Áron játszott el a kavicsokkal, szerintem tuti jó kis kép lett belőle. Az alsót meg kivételesen én csináltam , bár nem én szoktam a tájképeket fotózni kettőnk közül.Az utolsó nap, kedden, pedig elmentünk egy kicsit jobban kirándulni, vagyis egy másik tó partjára sétálni, és arra a két órára sikerült jó meleget és napsütést kifogni. Előtte és utána szakadó eső, nyári vihar, dörgött és villámlott... Ennél a tónál is csináltunk képeket, ezeket is igyekszem megmutatni, ha egyáltalán most itthon van a kártya és a kártyaolvasó... Mindjárt kiderül. Sorry, nem találom. Majd legközelebb.
Más. Először is, kérem a szülőket és más felnőtteket a következő részt átugrani. Tegyék ezt a gyengébb idegzetű fiatalok is... Szóval. Egyik kedves ismerősünk nem kicsit szereti a fegyvereket (és ért is hozzá). Egy egész kis gyűjteménye van otthon, szóval a nappaliban a kisasztalra alulról egy puska van felragasztva, a bejárati ajtó mellett másik puska, stb... egy a lényeg: végre lehetőségünk volt kipróbálni a lövészetet éles lőszerrel. Nem is akármilyen pisztolyt sikerült kipróbáljunk! A világ második legerősebb kézifegyverét, egy Magnum 357-est, alias Dirty Harry... Csak hogy jobban átérezzétek, itt egy kép (sajna nálunk még telefon sem volt, szóval ezt most nem tudtuk mi lefotózni):
Szép a "kicsike", ugye? Tudjátok, hogy van némi vonzalmam a fegyverek iránt, szóval nekem ez igen nagy dolog volt! Ezt a lehetőséget tojta a fura lelkületű húsvéti nyuszim. Először egy 38-as lőszerrel lőttünk, ami így elsőre már nem rossz. Természetesen füldugó a fülben, mert igen hangos, még szabadtéren is. A 38-as kaliberrel kétszer lőttem, kettőből kettő talált is. Pedig elég rendesen visszarúg a pisztoly, szóval nem egyszerű megtartani. Nagy élmény volt már maga az is, hogy valóban érezni lehetett az erejét, azt, hogy bizony stabilan kell fogni, és így is ránt az ember kezén felfele. Na, ezután jött az igazi menet! Előkerült a nagytesó, vagyis a 357-es töltény. Húúúúúú.... Hát az valami iszonyat durva volt. Az a töltény egy medvét is leszed, könnyedén. El tudjátok képzelni, mit tett a vízzel töltött 2 literes palackkal??? Szétszedte, teljesen. Ami durva, hogy még a füldugón keresztül is iszonyat hangos, és akkorát rúg vissza, hogy az hihetetlen. Rendesen az egész karon és vállon érzed a lökést. Sőt, ha a másik ember lő vele, és a közelben állsz, érzed a lökéshullámot. Nagyon tuti! Ezzel is kettőt lőhettem, és ezzel is kettőből kettő talált. Szóval nagyon büszke vagyok magamra, meg Áronra is, ő is ügyesen lőtt vele! De ismertek, nekem ez egy fokkal nagyobb élmény volt. Még az ismerősünk is viccelődött, hogy született tehetség vagyok. A töltényeket elhoztam emlékbe...Na, mára ennyi a beszámoló. Ideje nekifogjak a dolgoknak, kicsit összepakolni. Holnap elvileg én is dolgozom egy táncos rendezvényen, szóval szorítsatok hogy jól sikerüljön! Na meg vasárnap is dolgozunk. Puszi mindenkinek, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Nahát, nagyon jó, hogy ennyire jól sikerült a szünetetek! :) Jó, hogy ilyen sok mindent tudtatok csinálni :) Nekünk sem telt rosszul, bár kissé mintha rövid lett volna. Főleg hogy szerdára úgy jöttünk vissza, hogy egyből írtunk egy irodalom tétel dolgozatot, méghozzá Móricz Zsigmond parasztábrázolásából. A 4 oldalas tételből nekünk csak kettőt kellett nagyjából írni, de többre nem is volt idő a 45 perc alatt. Ahozz képest egész jók is lettek szerintem, mert pénteken ki is osztották őket. Aztán meg persze készültünk a ballagásra ezerrel. :) Pénteken délután felragasztottuk a fenyő díszeket, aztán ma reggel meg a virágokat is hozzá. Azt osztályból nem voltunk túl sokan, szokásosan, de azért megoldottuk rendesen. Bár kissé elkéstünk reggel, mert még javában pakoltuk fel a tarisznyákat és a virágokat az asztalra, amikor már kinn toporogtak a végzősök, de sebaj. Szerintem nagyon szép lett az egész suli, a díszek, meg a műsor is jó volt. Én is felolvastam egy verset, mégpedig Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk
VálaszTörléscímű versét. :) Aztán meg végig állni az egész dolgot, hát nem volt leányálom senkinek sem. Nekem a derekam és a lábaim készen lettek, de nem panaszkodom, megérte a dolog :D Szépek, aranyosak voltak a ballagók is. És mikor lezajlott minden, megávrtuk míg elmegy az utolsó rokon is (amit nem kapkodtak el perzse), lerángattuk a díszeket, összeszedtük és indultunk végre haza :) Mindemellett jól volt szervezve minden. Hát a jövő hét még vár a végzősökre, egy kemény hét lesz. Mondjuk nekünk sem egy sétagalopp. Oké, hogy hétfő, kedd szünet, de szerda, csütörtök meg délutáni suli (hurrá ..), aztán péntektől megint rendesen megyünk. És persze csütörtökön délután 3-kor egy töri tz vár ránk, utána pénteken reggel egy matek tz is, amit úgy írunk meg, hogy csütörtökön este hatkor végzünk, ez az. :D
Hát nagyjából ennyi volt a mai nap eseménye. Szépek lettek a képek, ügyik vagytok, az egyiket ki is raktam háttérképnek :D
Na, megyek pihizni meg enni, azt hiszem rám fér :D Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! Puszilunk titeket! Sziasztok! :)
Wow!!! Nem semmi egy szünet! Én egy kicsit talán leragadtam a képeknél. Imádom a tájképeket és a naplementét még jobban. Csodálatos képek lettek! Én is szívesen kipróbálnám egyszer a lövést, de maradnék a finomabbaknál. Bár már párszor lőttem légpuskával.:)Pusszi
VálaszTörlés