Atyavilág... Már november van!

Sziasztok!

A pasik, a Crown Royal, no meg a Jimmy Choo

Jujj, megint eltelt egy kis idő anélkül, hogy alkalmunk lett volna írni. Megjegyzem, többször neki akartam állni, csak gondoltam, hogy ha már írok, akkor képeket is kéne feltenni hozzá, és mire a képeket megcsináltam, addigra már írni nem volt időm... Na, de elég a kifogásból, inkább mesélek.

Angliából rendelt cipő... jól ment a Vera Wang ruhához

Először is, sajnos az esküvőkiállítások nagyon gyengék voltak. Ez a meleg kiállítás igen színvonalasnak lett tervezve, rengeteg szolgáltató nívósabbnál nívósabb standokkal, gyönyörű hotelben, csodaszép színpaddal... Minden remek lett volna, csak éppen látogatók alig jöttek. Nem nagyon tudjuk mire vélni, sajnos megint hiába állítottuk fel a szép standot, hiába voltak szép nagy fotóink az esőben fotózott meleg párról, csodaszép névjegyeink... Na, de ez van, meg akartuk próbálni, nem jött be, nem is idegeskedtünk rajta. Aki már volt kiállításon az tudja, hogy ez bizony nagyon benne van a pakliban.

A koszorúslányok munkája...

Nem látszik, hogy majd szétfagyott a menyasszony...

Na de inkább meséljek az esküvőkről. Az első egy kb 120 fős, egészen elit lagzi volt. A menyasszony családja olyan merev volt, hogy az leírni sem lehet. Ha egy fél centivel feljebb hordanák az orrukat, akkor hátrafelé leesne a fejükről a napszemüveg. Komolyan, durva élmény volt ilyen emberekkel találkozni. A menyasszony amúgy velem nagyon aranyos volt, a professzorommal már kevésbé. Semmit nem volt hajlandó megcsinálni a fotózáson, amit a prof kért, viszont én bármit ajánlottam, mondtam, azt azonnal megtette. Úgyhogy ez elég kellemetlen is volt néha. Sajnos aznap volt a legpocsékabb idő, ami egy esküvőn lehet. Szakadó eső egész nap, és nagyon erős szél. Esély sincs arra, hogy kitegyük a lábunkat a szabadba. Hiába volt tehát a lagzi egy álomszép golfklubban... a fotózás egy sötét (spotlámpás félhomályos) teremben történt, ahol a négy falon kívül még volt egy két asztalka és szék. És egy menyasszony, akinek az álmai a csodaszép esküvőről semmivé foszlottak és amúgy sem volt túlságosan együttműködő. No comment... Hétfőn bejön órára a prof és azt mondja nekem: Nagyon remélem hogy neked van valami képed a fotózásról, mert nekem semmi sincs, amit használhatnék. Én is nagyon remélem hogy van valamink... De azért nem sok sajnos. Mivel nem mi voltunk a fő fotósok, nem mi dirigáltunk, nem mi irányítottuk a párt... Na, de azért valami képeim lettek.

Party-busz és a bridal party (durva egy óra volt)

Viszont a második esküvő, az valami fergeteges volt! 450 fős görög lagzi! Mégpedig bazi nagy görög lagzi!!! Rövid jellemzés: Délelőtti kezdés két helyen, söröző pasik, kaja-tánc-zene, aránylag szép idő, szabadtéri parkban fotózás, egész helyes pár, nagyon nagy luxus, Vera Wang ruha+parfüm, Jimmy Choo cipő a vőlegényen, pánik a forgalom miatt, hárman háromfele szakadás fotósként (én érkezek elsőként a párral a helyszínre, Áron utánam egy órával, prof pedig Áron után fél órával...), nagy kavarodás, menyasszonyi idegösszeroppanás nagyon határa, pap lecseszi az önjelölt fotós bácsit szertartás közben, party-busz+ittas bridal party+én, olyan bálterem hogy eszméletlen, osztriga+sushi, tengeri herkentyűk saláta, homár és angus steak, 5 asztalnyi desszertbüfé, szambatáncosok és kongadobos, pia, pia, pia, kaja, tánc, tánc, körtánc, pia, tánc, pia, tánc..., hajnali háromig. A többit a képek mondják el.

Most elköszönök, de ígérem, hogy nagyon hamarosan (lehet már holnap) jelentekezek egy nagyon jó hírrel! Csak gondoltam felcsigázok mindenkit, aki netán még olvasgatja a blogot! Addig is puszi, sziasztok!

Ez a látvány sokmindent megér!

            

A főasztal... érdekes, itt a szülők nem ülnek együtt a párral (középen a torta látszik)

Többek között ő szórakoztatta az amúgy sem unatkozó násznépet