2011. június 30., csütörtök
Áron füvet nyír
még egy életjel júniusban...
Sziasztok!
Először is, nagyon köszönjük az aggódást, és hogy ennyire hiányoltatok minket és a bejegyzéseinket. Néhányan már tudjátok, hogy sajnos volt okunk elhallgatni, de most pár szóban elmeséljük mindezt azoknak is, akik csak türelemmel várták hogy írjunk a blogra, és nem sejthették, miért ez a nagy csend részünkről.
Ott kezdeném, hogy Áron édespaja jól ránkijesztett, ugyanis majdnem elvesztettük hirtelen. Senkinek soha nem kívánjuk, hogy hajnlaban ilyen híreket kapjon telefonon, és közben ennyire távol legyen a szeretteitől. De most már csak egy a lényeg: úgy tűnik, hogy Áron apukája erős ember, és nagy benne az akarat, meg a családban is, és már a felépülés útján van. Igaz, még sajnos van mit lépegetnie ezen az úton, de bízunk benne és nagyon szorítunk, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legjobban meggyógyuljon. Mindenkinek, aki tudott erről, köszönjük a támogatást, a bíztetó szavakat és a virtuális öleléseket. És mindenkitől, aki nem tudott erről, bocsánatot kérünk, hogy nem jelentkeztünk, de eléggé megterhelő időszak volt ez.
Persze a munka sem állt meg mindeközben. Végig dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy három hét alatt ha jól emlékszem összesen két szabadnap volt, akkor is volt mit tenni bőven. A suli is durva, most már nem egyszer fordult elő, hogy éjjel 11 után végeztünk... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is suliban leszek éjjel negyed 12kor... de hát ilyen is van, most már tudom. Szóval haza csak aludni jártunk, fogalmazzunk úgy, hogy minden éjjel hajnali egy körül félájultan estünk be az ágyba, és reggel 7 körül kelni kellett. Eléggé elfáradtunk, bár végig az lebegett a szemünk előtt, hogy majd megyünk Beához pihenni és majd ott milyen jó lesz nekünk. (zárójelben megjegyzem, hogy most épp itt vagyunk Beánál, és bizony itt most nagyon jó nekünk)
Bocsássatok meg, ha kissé össze-vissza ez a bejegyzés, de ahogy jönnek a gondolatok, már írom is le őket nektek. Szóval közben aláírtunk szerződéseket, így jövő évre már 3 esküvőnk van, aminek nagyon örülünk. Erről jut eszembe, képzeljétek, bejutottunk egy nagyon nagy esküvő-kiállításra, jövő év januárjában! Ez számunkra óriási hír, és már eléggé lemondtunk róla, de mégis sikerült! A kiállítás 3 napos lesz, és ezalatt kb 15 ezer látogatóra számítanak, amiből kb. 5-6ezer a menyasszony! Fel kell kössük amink van, de nagyon izgatottak vagyunk ezügyben. És már az új promó könyv rendelését is leadtuk, annál a stúdiónál, akikkel már évek óta szerettünk volna együtt dolgozni, de sosem léptünk ezügyben... Most léptünk, hajlandóak velünk dolgozni, és már el is készítettük a legújabb bemutató könyvünket. Nagyon várjuk, hogy megérkezzen és a kezünkbe vehessük! Metálfényű, kasírozott, simára nyílik, nyomtatott fémborító, fekete nappa-bőr kötés és hátoldal... Jajj, elég izgatottak vagyunk!
Na, még valamit mesélek, aztán elhallgatok... A piros autónk felmondta a szolgálatot, és elég gyorsan kellett cselekedni: szóval vettünk egy másikat. Ez egy fekete Honda Accord, fiatalabb, és jelenleg nagyon szeretjük. Pont ma pucoltuk ki, úgyhogy már tényleg a miénknek érezzük. Ez sem volt egyszerű, hiszen épp munkába menet adta meg magát a másik, úgyhogy örülünk, hogy sikerült mindent egy hétvége alatt lerendezni. Volt minden ezalatt... 30km/h hazafelé, autóbérlés, telefonálgatás ezerrel, újabb tütü levizsgáztatása, átírása... Kalandokkal teli napokat okozott ez is, de túlestünk rajta, mint mindenen, hiszen ismertek minket!
Na, most nekiállok és megkeresem azt a fűnyírós videót és egy két képet Áronról, amit egy hónapja ígértem. Most is aktuális, hiszen tegnap nyírta le éppen újra a füvet! Sok sok puszit küldünk mindenkinek, és nagyon ölelünk mindenkit, és remélem ennek a tartalmas bejegyzésnek köszönhetően picit elnézitek, hogy mekkora szünetet tartottunk a beszámolókkal. Puszi, sziasztok, vigyázzatok magatokra!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Először is, nagyon köszönjük az aggódást, és hogy ennyire hiányoltatok minket és a bejegyzéseinket. Néhányan már tudjátok, hogy sajnos volt okunk elhallgatni, de most pár szóban elmeséljük mindezt azoknak is, akik csak türelemmel várták hogy írjunk a blogra, és nem sejthették, miért ez a nagy csend részünkről.
Ott kezdeném, hogy Áron édespaja jól ránkijesztett, ugyanis majdnem elvesztettük hirtelen. Senkinek soha nem kívánjuk, hogy hajnlaban ilyen híreket kapjon telefonon, és közben ennyire távol legyen a szeretteitől. De most már csak egy a lényeg: úgy tűnik, hogy Áron apukája erős ember, és nagy benne az akarat, meg a családban is, és már a felépülés útján van. Igaz, még sajnos van mit lépegetnie ezen az úton, de bízunk benne és nagyon szorítunk, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legjobban meggyógyuljon. Mindenkinek, aki tudott erről, köszönjük a támogatást, a bíztetó szavakat és a virtuális öleléseket. És mindenkitől, aki nem tudott erről, bocsánatot kérünk, hogy nem jelentkeztünk, de eléggé megterhelő időszak volt ez.
Persze a munka sem állt meg mindeközben. Végig dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy három hét alatt ha jól emlékszem összesen két szabadnap volt, akkor is volt mit tenni bőven. A suli is durva, most már nem egyszer fordult elő, hogy éjjel 11 után végeztünk... Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is suliban leszek éjjel negyed 12kor... de hát ilyen is van, most már tudom. Szóval haza csak aludni jártunk, fogalmazzunk úgy, hogy minden éjjel hajnali egy körül félájultan estünk be az ágyba, és reggel 7 körül kelni kellett. Eléggé elfáradtunk, bár végig az lebegett a szemünk előtt, hogy majd megyünk Beához pihenni és majd ott milyen jó lesz nekünk. (zárójelben megjegyzem, hogy most épp itt vagyunk Beánál, és bizony itt most nagyon jó nekünk)
Bocsássatok meg, ha kissé össze-vissza ez a bejegyzés, de ahogy jönnek a gondolatok, már írom is le őket nektek. Szóval közben aláírtunk szerződéseket, így jövő évre már 3 esküvőnk van, aminek nagyon örülünk. Erről jut eszembe, képzeljétek, bejutottunk egy nagyon nagy esküvő-kiállításra, jövő év januárjában! Ez számunkra óriási hír, és már eléggé lemondtunk róla, de mégis sikerült! A kiállítás 3 napos lesz, és ezalatt kb 15 ezer látogatóra számítanak, amiből kb. 5-6ezer a menyasszony! Fel kell kössük amink van, de nagyon izgatottak vagyunk ezügyben. És már az új promó könyv rendelését is leadtuk, annál a stúdiónál, akikkel már évek óta szerettünk volna együtt dolgozni, de sosem léptünk ezügyben... Most léptünk, hajlandóak velünk dolgozni, és már el is készítettük a legújabb bemutató könyvünket. Nagyon várjuk, hogy megérkezzen és a kezünkbe vehessük! Metálfényű, kasírozott, simára nyílik, nyomtatott fémborító, fekete nappa-bőr kötés és hátoldal... Jajj, elég izgatottak vagyunk!
Na, még valamit mesélek, aztán elhallgatok... A piros autónk felmondta a szolgálatot, és elég gyorsan kellett cselekedni: szóval vettünk egy másikat. Ez egy fekete Honda Accord, fiatalabb, és jelenleg nagyon szeretjük. Pont ma pucoltuk ki, úgyhogy már tényleg a miénknek érezzük. Ez sem volt egyszerű, hiszen épp munkába menet adta meg magát a másik, úgyhogy örülünk, hogy sikerült mindent egy hétvége alatt lerendezni. Volt minden ezalatt... 30km/h hazafelé, autóbérlés, telefonálgatás ezerrel, újabb tütü levizsgáztatása, átírása... Kalandokkal teli napokat okozott ez is, de túlestünk rajta, mint mindenen, hiszen ismertek minket!
Na, most nekiállok és megkeresem azt a fűnyírós videót és egy két képet Áronról, amit egy hónapja ígértem. Most is aktuális, hiszen tegnap nyírta le éppen újra a füvet! Sok sok puszit küldünk mindenkinek, és nagyon ölelünk mindenkit, és remélem ennek a tartalmas bejegyzésnek köszönhetően picit elnézitek, hogy mekkora szünetet tartottunk a beszámolókkal. Puszi, sziasztok, vigyázzatok magatokra!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. június 5., vasárnap
első e-session
Sziasztok!
Túl vagyunk az első eljegyzési fotózáson itt Kanadában. Jól sikerült, sőt, nagyon kellemesen csalódtunk a párban. Sokkal lazábbak voltak, mint ahogy azt vártuk az eddigi találkozásaink alapján. Sajnos késtek, és a nap már nagyon lemenőben volt (de nem ott ment le ahol kéne, szóval ez nem előnyös naplemente volt). Emiatt csak egy óránk volt fotózni. A képek viszont eléggé jól sikerültek. Ide is teszünk párat, de a honlapunkon meg lehet nézni, a VIP menüpontban, w&d a jelszó.
Ők már látták, és nagyon meg vannak elégedve, nagyon tetszenek nekik a fotók! Gondolhatjátok, ennek hogy örültünk! Na, gyorsan teszek még fel pár képet, és megyek aludni, mert már itt is késő van és holnap sok a tennivaló. Hamarosan jelentkezünk... egy Áron füvet nyír díjnyertes mini-videóval. Addig is sok sok puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Ők már látták, és nagyon meg vannak elégedve, nagyon tetszenek nekik a fotók! Gondolhatjátok, ennek hogy örültünk! Na, gyorsan teszek még fel pár képet, és megyek aludni, mert már itt is késő van és holnap sok a tennivaló. Hamarosan jelentkezünk... egy Áron füvet nyír díjnyertes mini-videóval. Addig is sok sok puszi!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 27., péntek
Munka, Pihi, Utazás
A fenti képpel indítanám a beszámolót, hiszen amint látjátok, ismét a Niagarához utaztunk, persze ismét munka miatt. De sebaj, mert a meló csak szombat és vasárnap tartott, mi pedig már pénteken délután megérkeztünk és átvettük a hotelszobánkat. Utána kimentünk sétálni egy nagyot, és némi házifeladat-fotózást is megejtettünk a séta közben. Az idő nagyon szép volt, jó melegen sütött a nap, és élveztük hogy van időnk mászkálni kedvünkre. Ezt a panoráma-képet egy házi feladat miatt csináltuk, de az az igazság, hogy ha legközelebb megyünk valami szép helyre, biztosan fogunk még párat csinálni. Nem nehéz megoldani, és egész jó eredményeket lehet belőle kihozni, szóval azt hiszem még jön majd pár panoráma-fotó a későbbiekben.
A meló amúgy eltelt, elég nehéz volt és fárasztó, reggel korán kezdtünk és este 10ig ment a buli, szóval hullák voltunk. Vasárnap is este 9 után végeztem, Áron addigra már ott volt értem, sőt, a végén be is segített, pár táncot ő fotózott, addig én pihentettem magam. Na, szóval ha lassan is de eltelt a munka, aztán késő este jöttünk haza a Niagaráról. Közben átvariálták a beosztásunkat, és emiatt hirtelen úgy kellett döntenünk, hogy vagy másnap reggel indulunk Beához vagy júliusig nem nagyon tudunk menni. Hát hétfőn reggel persze hogy nekiindultunk a dolognak és meglátogattuk Beát.
Szerencsénkre gyönyörű időt fogtunk ki, mindhárom napra. Jól telt nagyon, grilleztünk, pihentünk, a kertben ücsörögtünk, vásároltunk. Csak rövid volt nagyon. Csütörtökön késő délután indulnunk kellett vissza. Sikerült addig addig húzzuk a hazaindulást, hogy végül késő este értünk Torontóba. Áronnak elvileg mennie kellett volna azonnal tovább még 160km-t, mert ma, azaz péntek reggel 8kor kezdődött a munka. De úgy látta jobbnak, ha nem indul tovább este, így ma hajnali fél négykor keltünk, és 4kor indult... este 10ig meló van, azt hiszem fog egy nagyon nagyot aludni ma éjjel.
Más nem történik velünk. Még annyi, hogy a suliban megpályáztam egy állást, angolt fogok tanítani az erre igényt tartó diákoknak. Felvettek, aminek örültünk nagyon. Igaz, hogy csak heti 5 órát tudtam most bevállalni, mert az órarendem ennyit enged, és Áron nem szeretné, ha a laza pénteki napomat elrontanám azzal hogy ottmaradok dolgozni a suliban délutánig. Én sem annyira szeretném... Szóval az 5 óra is több a semminél, aztán ha meg úgy alakul, akkor vállalhatok több órát is, azt adnának bőven, szóval csak rajtam múlik. Most szerdán kezdek!
Na, tényleg csak ennyi jut most eszembe. Én vasárnap este megyek dolgozni, Áron akkor jön haza, addig nem nagyon lesznek itt fejlemények. De ha valami eszembe jut, vagy a sulis házimat sikerül befejezzem akkor azt felteszem nektek! És tudom hogy mostanában ritkultak a bejegyzések részünkről, de a kommentek is megcsappantak ám! Várjuk hogy mi van veletek, mi van otthon, ha csak pár sorban is! Puszilunk nagyon mindenkit, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 16., hétfő
Scarborough Bluffs
Sziasztok!
Gondoltuk meglepünk titeket, és töltünk fel egy kis videót nektek. Frissítettünk firmware-t a kameránkon, és elmentünk ide a közelbe kipróbálni mit tud. Szóval a képek jellege inkább a kamera próbálgatását tükrözi. Ez most a mi "Velencei tavunk", csak itt Ontario tó a neve... De ez a hely közel van hozzánk nagyon, kb 15 percre, és nagyon szép. Igaz, amikor a videó készült, hűvös volt, fújt a szél és már erősen esteledett, de reméljük el tudjátok képzelni hogy milyen is lehet napsütésben. Majd egyszer úgy is megmutatjuk.
A hétvége eltelt, a munka nekem okés volt, Áronnak sajnos nagyon pocsék helyszín jutott, ahol szinte lehetetlen volt normálisan dolgozni. De túléltük ezt is, és várjuk hogy most hétvégén hova megyünk és hány napra.
És van még egy jó hír: tegnap este amikor hazaértünk, egy e-mail fogadott minket: idén szeptemberre minket választott egy pár! Ennek nagyon örültünk, mert azért ha lassacskán is, de alakulgatnak a dolgok.
Azt hiszem most ennyi újság van, ma pihenős napunk lesz, igyekszünk kipihenni a hétvégét. Sok sok puszi nektek, várjuk a megjegyzéseket a videóról (és minden másról)! Sziasztok!
Gondoltuk meglepünk titeket, és töltünk fel egy kis videót nektek. Frissítettünk firmware-t a kameránkon, és elmentünk ide a közelbe kipróbálni mit tud. Szóval a képek jellege inkább a kamera próbálgatását tükrözi. Ez most a mi "Velencei tavunk", csak itt Ontario tó a neve... De ez a hely közel van hozzánk nagyon, kb 15 percre, és nagyon szép. Igaz, amikor a videó készült, hűvös volt, fújt a szél és már erősen esteledett, de reméljük el tudjátok képzelni hogy milyen is lehet napsütésben. Majd egyszer úgy is megmutatjuk.
A hétvége eltelt, a munka nekem okés volt, Áronnak sajnos nagyon pocsék helyszín jutott, ahol szinte lehetetlen volt normálisan dolgozni. De túléltük ezt is, és várjuk hogy most hétvégén hova megyünk és hány napra.
És van még egy jó hír: tegnap este amikor hazaértünk, egy e-mail fogadott minket: idén szeptemberre minket választott egy pár! Ennek nagyon örültünk, mert azért ha lassacskán is, de alakulgatnak a dolgok.
Azt hiszem most ennyi újság van, ma pihenős napunk lesz, igyekszünk kipihenni a hétvégét. Sok sok puszi nektek, várjuk a megjegyzéseket a videóról (és minden másról)! Sziasztok!
http://vimeo.com/23799213
Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. május 12., csütörtök
Munka a Niagaránál :)
Sziasztok!
Először is: sajnáljuk, hogy ennyire sokáig elhanyagoltunk benneteket és egy sort sem voltunk képesek a blogra írni. Minden nap terveztük, hogy majd most írunk, de valahogy minden nap el is maradt. De egy a lényeg: hogy egy picit kárpótoljunk titeket, ma nemcsak írunk, hanem képeket is teszünk fel! Ami nagy teljesítmény tőlünk mostanában.
A képek múlt héten készültek. Szerencsések voltunk, és Áronnal mindketten a Niagara vízesésnél kaptunk munkát, ráadásul mindketten 4 napos rendezvényt fotózhattunk. Ez azt is jelentette, hogy már szerdán kora délután elindultunk, találkoztunk egy párral akikkel a jövő évi esküvőjükről tárgyaltunk, majd az osztálytársamtól félúton elkértük az állványát, és olyan délután 5 körül megérkeztünk a szállodába. Kipakoltunk, aztán nekiindultunk és elmentünk a vízeséshez, amitől 10 percnyire volt a szállodánk. Sétálgattunk, fényképeztünk, élveztük a látványt. Kellemes idő volt, bár a vízesés mellett azért elég hűvös lett hamar. A képeken láthatjátok, hogy éppen "nagyon tavasz" van errefelé, vagyis csodálatosan szépen virágoznak a nárciszok. Nagyon tetszett, hogy ilyen szép sárga előteret tudunk adni a Niagarának, és nem csak a szokásos korlát feletti szemszögből tudjuk nektek megmutatni a vízesést. Szóval addig térdeltünk a korlátok előtt, míg alatta átnézve és átfotózva ezt a látványt kaptuk. Reméljük nektek is tetszik! Sajnos a nap már igen lemenőben volt, és emiatt a virágokat már nem sütötte meg szépen, de azért így is nem semmi látvány szerintünk!Persze azért nem hagytuk ki a tipikus fotókat sem, szóval mi is ügyesen feszítünk a vízesés előtt, és készült egy közös kép is. Aztán este elmentünk vacsorázni a Boston pizzériába, ahol ettünk egy fincsi pizzát, majd még ahogy kijöttünk az étteremből, észrevettünk néhány témát egy pár éjszakai képhez. A bowling hely az a pizzéria mellett van közvetlenül, és pontosan ott van mögötte az óriáskerék is. Nem volt nálunk állvány, a fotósabb szemű emberek ezt nézzék el nekünk...
Amúgy a négy napi meló brutáális volt, de sikeres is. Szerencsére túl vagyunk rajta és vasárnap este 8kor szerencsésen hazaértünk.
A képek múlt héten készültek. Szerencsések voltunk, és Áronnal mindketten a Niagara vízesésnél kaptunk munkát, ráadásul mindketten 4 napos rendezvényt fotózhattunk. Ez azt is jelentette, hogy már szerdán kora délután elindultunk, találkoztunk egy párral akikkel a jövő évi esküvőjükről tárgyaltunk, majd az osztálytársamtól félúton elkértük az állványát, és olyan délután 5 körül megérkeztünk a szállodába. Kipakoltunk, aztán nekiindultunk és elmentünk a vízeséshez, amitől 10 percnyire volt a szállodánk. Sétálgattunk, fényképeztünk, élveztük a látványt. Kellemes idő volt, bár a vízesés mellett azért elég hűvös lett hamar. A képeken láthatjátok, hogy éppen "nagyon tavasz" van errefelé, vagyis csodálatosan szépen virágoznak a nárciszok. Nagyon tetszett, hogy ilyen szép sárga előteret tudunk adni a Niagarának, és nem csak a szokásos korlát feletti szemszögből tudjuk nektek megmutatni a vízesést. Szóval addig térdeltünk a korlátok előtt, míg alatta átnézve és átfotózva ezt a látványt kaptuk. Reméljük nektek is tetszik! Sajnos a nap már igen lemenőben volt, és emiatt a virágokat már nem sütötte meg szépen, de azért így is nem semmi látvány szerintünk!Persze azért nem hagytuk ki a tipikus fotókat sem, szóval mi is ügyesen feszítünk a vízesés előtt, és készült egy közös kép is. Aztán este elmentünk vacsorázni a Boston pizzériába, ahol ettünk egy fincsi pizzát, majd még ahogy kijöttünk az étteremből, észrevettünk néhány témát egy pár éjszakai képhez. A bowling hely az a pizzéria mellett van közvetlenül, és pontosan ott van mögötte az óriáskerék is. Nem volt nálunk állvány, a fotósabb szemű emberek ezt nézzék el nekünk...
Amúgy a négy napi meló brutáális volt, de sikeres is. Szerencsére túl vagyunk rajta és vasárnap este 8kor szerencsésen hazaértünk.
Azóta most hétfőn elkezdődött a suli, es kicsit minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Puszilunk titeket. És reméljük tetszenek a képek.....
XOXOXO Andi és Áron www.vdartphoto.com
2011. április 29., péntek
Ismét itthon, Kanadában
Sziasztok!
Ismét Kanadából jelentekezünk, némi húsvéti és szünetes élménybeszámolóval. A húsvét és a szünet első fele is kellemesen telt el, Bea bizony agyon kényeztetett minket. Minden nap valami finomsággal készült nekünk, és minden nap jött velünk és türelmesen járta végig a boltokat napokon keresztül, hogy találjak már végre egy cipőt ami tetszik és kényelmes is. (naná hogy nem létezik olyan cipő, ami jó magas sarkú, de kényelmes, és a fazonja is tetszik, és lehet benne rohangálni, és bőr és fekete, és kicsit elegáns, de nem nagyon... szóval nem találtam, csodálkoztok?)
Nem baj, mert Áronnak találtunk három pár cipőt is... Persze egy boltban, kedvezményesen, fél óra alatt. Hmmm... érdekes.
Szóval az időjárás sem volt kegyes hozzánk sajnos. Szinte végig esett az eső, fújt a szél, kellemetlen hűvös is volt. Ha néha elállt az eső, és ki lehetett vona egy picit ülni a kerbe, akkor meg jött a szél... Azért egyik este egész kellemesre sikerült naplementekor az idő. Kimentünk a tópartra, ahol készült pár kép, és azokat majd mindjárt ügyesen igyekszem összeszedni és feltenni ide. Na, ez a két kép az, amit most választottam. Áron játszott el a kavicsokkal, szerintem tuti jó kis kép lett belőle. Az alsót meg kivételesen én csináltam , bár nem én szoktam a tájképeket fotózni kettőnk közül.
Az utolsó nap, kedden, pedig elmentünk egy kicsit jobban kirándulni, vagyis egy másik tó partjára sétálni, és arra a két órára sikerült jó meleget és napsütést kifogni. Előtte és utána szakadó eső, nyári vihar, dörgött és villámlott... Ennél a tónál is csináltunk képeket, ezeket is igyekszem megmutatni, ha egyáltalán most itthon van a kártya és a kártyaolvasó... Mindjárt kiderül. Sorry, nem találom. Majd legközelebb.
Más. Először is, kérem a szülőket és más felnőtteket a következő részt átugrani. Tegyék ezt a gyengébb idegzetű fiatalok is... Szóval. Egyik kedves ismerősünk nem kicsit szereti a fegyvereket (és ért is hozzá). Egy egész kis gyűjteménye van otthon, szóval a nappaliban a kisasztalra alulról egy puska van felragasztva, a bejárati ajtó mellett másik puska, stb... egy a lényeg: végre lehetőségünk volt kipróbálni a lövészetet éles lőszerrel. Nem is akármilyen pisztolyt sikerült kipróbáljunk! A világ második legerősebb kézifegyverét, egy Magnum 357-est, alias Dirty Harry... Csak hogy jobban átérezzétek, itt egy kép (sajna nálunk még telefon sem volt, szóval ezt most nem tudtuk mi lefotózni):
Szép a "kicsike", ugye? Tudjátok, hogy van némi vonzalmam a fegyverek iránt, szóval nekem ez igen nagy dolog volt! Ezt a lehetőséget tojta a fura lelkületű húsvéti nyuszim. Először egy 38-as lőszerrel lőttünk, ami így elsőre már nem rossz. Természetesen füldugó a fülben, mert igen hangos, még szabadtéren is. A 38-as kaliberrel kétszer lőttem, kettőből kettő talált is. Pedig elég rendesen visszarúg a pisztoly, szóval nem egyszerű megtartani. Nagy élmény volt már maga az is, hogy valóban érezni lehetett az erejét, azt, hogy bizony stabilan kell fogni, és így is ránt az ember kezén felfele. Na, ezután jött az igazi menet! Előkerült a nagytesó, vagyis a 357-es töltény. Húúúúúú.... Hát az valami iszonyat durva volt. Az a töltény egy medvét is leszed, könnyedén. El tudjátok képzelni, mit tett a vízzel töltött 2 literes palackkal??? Szétszedte, teljesen. Ami durva, hogy még a füldugón keresztül is iszonyat hangos, és akkorát rúg vissza, hogy az hihetetlen. Rendesen az egész karon és vállon érzed a lökést. Sőt, ha a másik ember lő vele, és a közelben állsz, érzed a lökéshullámot. Nagyon tuti! Ezzel is kettőt lőhettem, és ezzel is kettőből kettő talált. Szóval nagyon büszke vagyok magamra, meg Áronra is, ő is ügyesen lőtt vele! De ismertek, nekem ez egy fokkal nagyobb élmény volt. Még az ismerősünk is viccelődött, hogy született tehetség vagyok. A töltényeket elhoztam emlékbe...
Na, mára ennyi a beszámoló. Ideje nekifogjak a dolgoknak, kicsit összepakolni. Holnap elvileg én is dolgozom egy táncos rendezvényen, szóval szorítsatok hogy jól sikerüljön! Na meg vasárnap is dolgozunk. Puszi mindenkinek, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Ismét Kanadából jelentekezünk, némi húsvéti és szünetes élménybeszámolóval. A húsvét és a szünet első fele is kellemesen telt el, Bea bizony agyon kényeztetett minket. Minden nap valami finomsággal készült nekünk, és minden nap jött velünk és türelmesen járta végig a boltokat napokon keresztül, hogy találjak már végre egy cipőt ami tetszik és kényelmes is. (naná hogy nem létezik olyan cipő, ami jó magas sarkú, de kényelmes, és a fazonja is tetszik, és lehet benne rohangálni, és bőr és fekete, és kicsit elegáns, de nem nagyon... szóval nem találtam, csodálkoztok?)
Nem baj, mert Áronnak találtunk három pár cipőt is... Persze egy boltban, kedvezményesen, fél óra alatt. Hmmm... érdekes.
Szóval az időjárás sem volt kegyes hozzánk sajnos. Szinte végig esett az eső, fújt a szél, kellemetlen hűvös is volt. Ha néha elállt az eső, és ki lehetett vona egy picit ülni a kerbe, akkor meg jött a szél... Azért egyik este egész kellemesre sikerült naplementekor az idő. Kimentünk a tópartra, ahol készült pár kép, és azokat majd mindjárt ügyesen igyekszem összeszedni és feltenni ide. Na, ez a két kép az, amit most választottam. Áron játszott el a kavicsokkal, szerintem tuti jó kis kép lett belőle. Az alsót meg kivételesen én csináltam , bár nem én szoktam a tájképeket fotózni kettőnk közül.Az utolsó nap, kedden, pedig elmentünk egy kicsit jobban kirándulni, vagyis egy másik tó partjára sétálni, és arra a két órára sikerült jó meleget és napsütést kifogni. Előtte és utána szakadó eső, nyári vihar, dörgött és villámlott... Ennél a tónál is csináltunk képeket, ezeket is igyekszem megmutatni, ha egyáltalán most itthon van a kártya és a kártyaolvasó... Mindjárt kiderül. Sorry, nem találom. Majd legközelebb.
Más. Először is, kérem a szülőket és más felnőtteket a következő részt átugrani. Tegyék ezt a gyengébb idegzetű fiatalok is... Szóval. Egyik kedves ismerősünk nem kicsit szereti a fegyvereket (és ért is hozzá). Egy egész kis gyűjteménye van otthon, szóval a nappaliban a kisasztalra alulról egy puska van felragasztva, a bejárati ajtó mellett másik puska, stb... egy a lényeg: végre lehetőségünk volt kipróbálni a lövészetet éles lőszerrel. Nem is akármilyen pisztolyt sikerült kipróbáljunk! A világ második legerősebb kézifegyverét, egy Magnum 357-est, alias Dirty Harry... Csak hogy jobban átérezzétek, itt egy kép (sajna nálunk még telefon sem volt, szóval ezt most nem tudtuk mi lefotózni):
Szép a "kicsike", ugye? Tudjátok, hogy van némi vonzalmam a fegyverek iránt, szóval nekem ez igen nagy dolog volt! Ezt a lehetőséget tojta a fura lelkületű húsvéti nyuszim. Először egy 38-as lőszerrel lőttünk, ami így elsőre már nem rossz. Természetesen füldugó a fülben, mert igen hangos, még szabadtéren is. A 38-as kaliberrel kétszer lőttem, kettőből kettő talált is. Pedig elég rendesen visszarúg a pisztoly, szóval nem egyszerű megtartani. Nagy élmény volt már maga az is, hogy valóban érezni lehetett az erejét, azt, hogy bizony stabilan kell fogni, és így is ránt az ember kezén felfele. Na, ezután jött az igazi menet! Előkerült a nagytesó, vagyis a 357-es töltény. Húúúúúú.... Hát az valami iszonyat durva volt. Az a töltény egy medvét is leszed, könnyedén. El tudjátok képzelni, mit tett a vízzel töltött 2 literes palackkal??? Szétszedte, teljesen. Ami durva, hogy még a füldugón keresztül is iszonyat hangos, és akkorát rúg vissza, hogy az hihetetlen. Rendesen az egész karon és vállon érzed a lökést. Sőt, ha a másik ember lő vele, és a közelben állsz, érzed a lökéshullámot. Nagyon tuti! Ezzel is kettőt lőhettem, és ezzel is kettőből kettő talált. Szóval nagyon büszke vagyok magamra, meg Áronra is, ő is ügyesen lőtt vele! De ismertek, nekem ez egy fokkal nagyobb élmény volt. Még az ismerősünk is viccelődött, hogy született tehetség vagyok. A töltényeket elhoztam emlékbe...Na, mára ennyi a beszámoló. Ideje nekifogjak a dolgoknak, kicsit összepakolni. Holnap elvileg én is dolgozom egy táncos rendezvényen, szóval szorítsatok hogy jól sikerüljön! Na meg vasárnap is dolgozunk. Puszi mindenkinek, sziasztok!
Andi és Áron www.vdartphoto.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)